Orbán Viktor miniszterelnök és Fazekas Sándor agrártárcavezető deklarálta: a nagybirtok-kisbirtok arányt a mai ötven-ötvenről nyolcvan-húsz százalékra módosítja, a kisgazdaságok javára. A terv érdekében először haszonbérlethez, másodsorban a földlicitek révén saját birtoktesthez juttatja a földműveseket. A program minden tizedik gazdát területhez segített. A baloldal öngólt rúgott azzal, hogy ócsárolni kezdte a reformot, s még a kabinet szurkolóival szemben is huligánkodott.

Hiszen a gazdatársadalom jelentős része a jobb térfélen játszó csapatnak drukkolt. Nem csoda, hiszen míg a vörös mezesek hatszáz havernak játszották ki az állami területeket, addig a piros-fehér-zöldben focizók közel harmincezer gazda számára biztosították a földhöz jutást. Eddig az ellenzék azért támadta a nemzeti kormány birtokpolitikáját, mert szerintük nem a kisgazdák, hanem a nagyüzemek jutnak állami földhöz. Az egyéni gazdálkodók és a családi vállalkozások elől elhappolják a területeket a tőkeerős Döbrögik, hangoztatták. Drágák a birtoktestek, mondták. Mostanában viszont azon keseregnek, hogy „ajándék áron kapják a földet Orbán csókosai.”

Erre a következtetésre a Népszabadság című balliberális napilap munkatársa jutott. Hargitai Miklós szerint „töredékáron” vehetnek a jobboldali kabinet emberei területeket. Így aztán névleg sem teljesül a földprivatizációval kapcsolatos állítás, mely eleve kizárja az állami tulajdon elkótyavetyélésnek lehetőségét. Hiába mondja a kormány, hogy a kialakult átlagáraknál tíz százalékkal többért bocsátják licitre a földeket, valójában ajándékba kapják a köztulajdont. Ezt már Gőgös Zoltán szocialista politikustól idézte a szerző. Miután sokáig a Magyar Szocialista Párt alapítványa tulajdonolta az orgánumot, megkérdezhette volna a posztkommunista tömörülést is erről a kérdésről. Ők pedig, nyilván okulva az őszödi igazságbeszédből, nem rejtették volna véka alá, hogy a földliciten volt MSZP-s állami vezetők is nyertek.

Ők is Orbán Viktor emberei lennének? Aligha. A több mint tízezer gazdálkodó sem pártalapon gyarapíthatta birtokát: a földlicit ugyanis annak kedvez, aki a legnagyobb vételi ajánlatot teszi. „Hamis arról, ami van, azt mondani, hogy nincs, és ami nincs, arról azt mondani, hogy van; igaz pedig arról, ami van, azt mondani, hogy van, és arról, ami nincs, azt mondani, hogy nincs” – írta Arisztotelész. Milyen egyszerű is ez, ugye? De sajnos a hellén gondolkodó nem ismerhette az orwelli posztkommunista embertípust. És azt hiszem, a szocialisták sem ismerik a görög filozófust igazán. De nemcsak a múlttal állnak hadilábon, a jelenvalóval is. Állítanak valamit, s annak az ellenkezőjét is. Kezet nyújt az eszmei csűrcsavar a világnézeti zűrzavarnak. Összevissza nyilatkoznak és írogatnak: kavargó ellentmondások hányódnak az ellenzék politikai kommunikációjában.

Egy biztos: koalíciót kötöttek nemzeti érdekeink csorbítására. Az Európai Uniónál jelentgetik fel az Orbán-kabinetet, és ezt már nem is rejtik véka alá. A politikai erkölcs alacsony színvonalát jelzi, hogy idegenből várnak támogatást és hívnak segítséget. Ráadásul olyan program érdekében mószerolnak, amely lehetővé tenné az európai uniós polgárok hazai földszerzését. Tetézik a közép-európai tagállamokat sújtó kedvezőtlen megkülönböztetést.

Lássuk csak, milyen európai közegben kell a kormánynak dolgoznia. „A régi tagállamokat valószínűleg kevéssé érintik hátrányosan az új uniós jogrendből eredő tagállami mozgástérrel kapcsolatos bizonytalanságok: velük szemben az Európai Unió Bizottsága – tudomásunk szerint – nem indított átfogó vizsgálatot és jogsértési eljárásokat a földszabályozásuk tekintetében, valamint az egyéni jogviták kialakulásának esélye is – főként a magasabb földárak és rendezettebb, kialakultabb birtokszerkezet miatt – lényegesen kisebb, mint az új tagállamok esetében” – írta erről dr. Korom Ágoston a Polgári Szemle 2015. 4–5. számában megjelent tanulmányában. Hangsúlyozza a birtokpolitikai bizonytalanságok problémáját az uniós jogban, kifogásolva, hogy a tagállamok mozgásterét érintő konkrét kérdésekkel még adós a brüsszeli bürokrácia. Egy biztos: a konzervatív kormány új földtörvénye a magyar föld magyar kézben tartásának eszköze.

Míg a kormány az új birtokpolitikai reformja a kisgazdaságok megerősítését ilyen macerás európai uniós jogi környezetben próbálja célba juttatni, az ellenzék keresztbe tesz. Persze érthető, hogy miért Brüsszelbe rohannak. A gyurcsányista Demokratikus Koalíció programja nem hagy kétséget afelől, hogy be akarja engedni az országba a tehetősebb külhoni gazdálkodókat. Közben a szocialisták sem tétlenek. Tovább küzdenek a mamutbirtokosok ügyéért.

Az MSZP mezőgazdasági filozófiáját jól összefoglalja ez a mondat: „A kisparaszti gazdálkodás egyik legjellemzőbb sajátossága az alacsony fokú árutermelés.” Nem, nem Gőgös Zoltán szocialista párti elnökhelyettes sorai ezek. A. A. Karavajev szovjet sztálinista tótumfaktum sorait idéztem abból az 1951-es kötetből, amelyet az MSZP jogelődje adott ki még Rákosi Mátyás diktatúrája idején.

Jó ideig tologatták a bőrt a bal térfélen. De ezt a meccset most elvesztették. A földművelésügyi miniszter nemrég bejelentette, hogy a Földet a gazdáknak! program eredményeképp az öt évvel ezelőtti 250-ről közel felére, 130-ra csökkent a nagybirtokok száma. A vörös szegfűsök és csapattársaik piros lapot kaptak, és nem rúgnak labdába egyhamar.