Azt hallom minap a világhírű rádióban, hogy valaki azt mondja vészjóslóan: elfeledik a mai bevándorlásellenzők, hogy 1956 után Puskást is befogadta a Nyugat! Hát most, mi, magyarok, megtehetjük-e, hogy visszautasítsuk a menekülteket, akik nyilván Puskáshoz hasonlóan menedékért, segítségért fordulnak hozzánk?

Én már régen tudom, hogy az emberiség lassú szellemi leépülésben leledzik. Párthovatartozás nélkül. Ha van valami, ami globális, a szótár szerint: „1. összefoglaló, átfogó, teljes 2. egészében tekintett, az egészre vonatkozó, 3. a Földre, a földkerekségre vonatkozó”, akkor a mindentől független általános emberi elhülyülés mindenképpen az. Még akkor is, ha a véleményező azt hiszi, valamiféle kolosszális igazságot mond, amitől az illetékes úgy megrendül, hogy menten skrótumon szúrja magát.

Ez idáig a betelefonáló vagy a rádió műsorának a vendége a sáros. Az utca embere hülyeséget nyönyög. Csak azt föl nem foghatom, hogy sem a pénztár előtt a sorban, sem a metrón, sem a buszon az emberek nem mondanak hülyeséget, mintha csak a Klubrádió nemzeti kisebbségének, a bolgárnak tartogatnák azokat. Idáig az ismeretlen betelefonáló vagy a beszélgetésre meghívott vendég magánügye volt az agyférgenc. De ha elhangzik a mikrofonba és világgá kürtöltetik, az már a médium sara, hogy selypítsek. Bizony erre illene azt válaszolni: asszonyom, uram, ön összekeveri Puskás Ferencet egy minden bizonnyal szegény, szerencsétlen, éhező, szomjazó és állandó életveszélynek kitett csontbőr bennszülöttel, akit jobbára saját hittársa (muszlim), saját népe vagy ugyanazon nyelvet beszélő szomszéd törzse üldöz, Puskást viszont senki sem üldözte, sőt! Olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes, Di Stefano és Garrincha, valamint Kubala mellett a világ legjobb futballistája, aki külföldön őrült sikereket aratott, s az őt alkalmazó Real Madrid pedig még őrültebb pénzt kaszált le, mert Puskásnak „menedéket” nyújtott.

Puskást azonos nevezőre hozni egy valóban sírnivalóan szerencsétlen abesszin, szír, afgán vagy líbiai menekülttel, akár „megélhetési”, akár politikai menekült, ez maga az emberi gondolkodás totális csődje. És ezt az ordító ökörséget szó nélkül hagyni a rádió egyetemet végzett és profi moderátorának, azaz a műsor vagy beszélgetés irányítójának – szakmai hiba. Mert nem moderálja, vagyis nem mérsékli a téves nézetek, hamis értékelések, gondolkodást fertőző terjedését a világűrben.

Csakhogy. Miért éppen a szörönycsétlen rádiódolgozón kérjük számon a vele beszélgető lótonc-futonc bűzhödt bögyörgéseit? Amikor százszor nagyobb téveszméket, mondjuk ki, dilettáns, buta, műveletlen baromságokat büntetés nélkül terjeszthetnek parlamentből, egyetemi katedráról, akadémiai székből, tévé és rádióból a Krauszok, akik Karsaira magyarosítottak?

Mert ugyebár a betelefonáló egyszerű magyar állampolgár. Nyugdíjas vagy kereskedősegéd vagy kórházi műtős. Tehát ember. Márpedig tévedni emberi dolog. Viszont egy Krausz-Karsai államilag kinevezett és finanszírozott észosztó, aki direkt nem hajlandó tudomásul venni a történelmi tényeket, így ismeretek hiányában független gondolkodó. Mert nem befolyásolja a valóság. Na mármost. Ha egy egyetemi tanár szamárordító marhaságokat kürtölhet világgá, mi jogon merészelünk fölháborodni egy kiszolgáltatott rádiós műsorvezető vagy egy arctalan fecsegenc ökörségein? Nem gondolják, hogy mérhetetlenül igazságtalan vagyok az ismeretlen buggyantott agyúval és a kereskedelmi rádió máskülönben művelt és tehetséges dolgozójával?