Érdekes dolog a szólásszabadság korlátozása, amit modernül PC-nek neveznek. Régen például lehetett szidni a „buzikat”, az oroszokat nem. Ma a buzikat nem lehet, de az oroszokat igen. Régen Izraelt lehetett bírálni, sőt! Ma nem nagyon, sőt! Régen a kormányt nem lehetett bírálni, ha mégis, az ember lehalkította a hangját. Ma nem halkítja le, ha a buszon, sorban, üzletben bírálja. Inkább az halkítja le, aki dicséri, nehogy valami nagyhangú elnyomott belekössön. Régen (Reagan) lehetett szidni az amerikaiakat és az elnökeiket. Később megkedveltük őket, sőt arra néztek csúnyán, aki szidta őket. Most megint sikk szidni az amcsik elnökét.

Fotó: ShutterStock

Régen a szabadság bajnokai nem komcsizhattak, aztán hirtelen bátran komcsizhattak, ma húzzák a szájukat a komcsizásra. Régen utálni kellett a nácikat. Aztán jött a rendszerváltás és utálni kellett a nácikat. Aztán kormányok jöttek-mentek, és egyre jobban kell utálni a nácikat.

Minden változik. Régen a jobbikosok utálták a liberálisokat, és sok kérdésben hasonlóan vélekedtek, mint a Fidesz. Például a drogliberalizációs Juhászt rühellték. Ma együtt tüntetnek vele, Hellerről nem is beszélve. Régen a Fidesz is más volt.

Régen az ember polgárpukkasztásból vegetáriánus volt, ma polgárpukkasztásból jó zsíros sült húsokat eszünk. Régen Antallról nagyon csúnyákat írtak, egy potenciális Orbán Viktort sejtve benne; igaz, akkoriban Orbánt inkább kedvelték azok, akik ma Antallal megértőbbek és Orbánt jobban utálják, mint Antallt valaha, de még Csurkát is szinte kedvelik Vona Gáborhoz képest. Ja, közben Vonát már kedvelik. (Lásd fentebb!)

A nyolcvanas években a kormányellenes tüntetők magyar és székely himnuszt, valamint Kossuth-nótát énekeltek március 15-én. Október 23-án csak a legelszántabb ellenzékiek tüntettek. Ma a kormányellenesek fütyülnek a tüntetésen, mialatt a kormánypártiak himnuszt énekelnek. Igaz, csak a legelszántabb ellenzékiek mennek ki tüntetni. Mind a huszonnyolcan.