Üzlet

Húsvéthétfő van. A nap süt, de az idő még csípős. Hoznom kellett volna egy sálat. Ezen töprengek mélázva, amikor megpillantom Mihályt. Mihály régi ismerősöm, még a gimnáziumból. Vérbeli haladó szellemű ember. Igazi permanens forradalmár.

– Megy locsolni? – kérdem. Nem tegeződünk. Amikor Esterházy halála kapcsán csúnyákat írtam, egy ideig nem is köszönt.

– Nem – mondja durcásan.

– Sok lány nem szereti a pacsulit – mondom neki, oda se bagózva arra, amit mond. – Vegyen, mondjuk, egy Krasznaja Moszkvát!

– Kapható még?

– Miért ne lenne kapható? GUM áruház is van! Áll még a Lenin-mau­zóleum is!

– De biztos nem kapható! – mondja ingerülten Mihály.

– Bemehetne meglátogatni Lenin elvtársat! – csevegek tovább kedélyesen.

– Nem megyek!

– Miért nem megy? Nem kíváncsi a történelemre?

– Fizeti az útiköltséget? – horkant fel.

– Nem fizetem!

– Akkor nem megyek !

Láttam, kezd ideges lenni. Gondoltam, még fokozom a tempót.

– Nem veszi meg tőlem a Markos–Nádas-lemezemet? Maga biztos szereti az ilyesmit.

– Hugyos Józsi?

– Hugyos Józsi!! Első kiadás.

– Tartsa meg! Sajnos kívülről tudom.

– Van eladó Hofi is.

– Azt is kívülről tudom!

– Kern András: Halló, belváros?

– Tudom azt is. Az összes kabaréjelenetet kívülről tudom!

– Akkor hát nem kötünk üzletet – nyújtom a kezem búcsúzóul, tudván, hogy úgysem ragadja meg.

– Nem – ráncolja dühösen a szemöldökét. – Szerezzen pénzt a maga Mészáros Lőrinc barátjától!

Gondoltam, még ráteszek egy lapáttal. Megvártam, míg pár lépést távolodik, majd utána szóltam.

– És olyat nem lehetne, hogy nem veszi át, de az árát azt utalja?

Lapszám: