Üzlet
Mihály régi ismerősöm, még a gimnáziumból. Vérbeli haladó szellemű ember. Igazi permanens forradalmár.Húsvéthétfő van. A nap süt, de az idő még csípős. Hoznom kellett volna egy sálat. Ezen töprengek mélázva, amikor megpillantom Mihályt. Mihály régi ismerősöm, még a gimnáziumból. Vérbeli haladó szellemű ember. Igazi permanens forradalmár.
– Megy locsolni? – kérdem. Nem tegeződünk. Amikor Esterházy halála kapcsán csúnyákat írtam, egy ideig nem is köszönt.
– Nem – mondja durcásan.
– Sok lány nem szereti a pacsulit – mondom neki, oda se bagózva arra, amit mond. – Vegyen, mondjuk, egy Krasznaja Moszkvát!
– Kapható még?
– Miért ne lenne kapható? GUM áruház is van! Áll még a Lenin-mauzóleum is!
– De biztos nem kapható! – mondja ingerülten Mihály.
– Bemehetne meglátogatni Lenin elvtársat! – csevegek tovább kedélyesen.
– Nem megyek!
– Miért nem megy? Nem kíváncsi a történelemre?
– Fizeti az útiköltséget? – horkant fel.
– Nem fizetem!
– Akkor nem megyek !
Láttam, kezd ideges lenni. Gondoltam, még fokozom a tempót.
– Nem veszi meg tőlem a Markos–Nádas-lemezemet? Maga biztos szereti az ilyesmit.
– Hugyos Józsi?
– Hugyos Józsi!! Első kiadás.
– Tartsa meg! Sajnos kívülről tudom.
– Van eladó Hofi is.
– Azt is kívülről tudom!
– Kern András: Halló, belváros?
– Tudom azt is. Az összes kabaréjelenetet kívülről tudom!
– Akkor hát nem kötünk üzletet – nyújtom a kezem búcsúzóul, tudván, hogy úgysem ragadja meg.
– Nem – ráncolja dühösen a szemöldökét. – Szerezzen pénzt a maga Mészáros Lőrinc barátjától!
Gondoltam, még ráteszek egy lapáttal. Megvártam, míg pár lépést távolodik, majd utána szóltam.
– És olyat nem lehetne, hogy nem veszi át, de az árát azt utalja?