Utókor

Forró hangulatú választási nagygyűlést tartott Angela Merkel az egyik keleti tartományban. A termet elsősorban a hívei töltötték meg, de egy AfD-s politikusnak mégis sikerült mikrofonhoz jutnia a közönség soraiból érkező kérdések alkalmával, és szenvedélyesen szegezte a kancellárnak a vádat:

– Ön és az elvbarátai bűnt követnek el Európa ellen, és a történelmi utókor szörnyű ítéletet mond önök felett!

Merkel elmosolyodott, s felmutatott egy fura külsejű füzetfélét.

– Történelem? Utókor? Nézze csak, véletlenül a kezembe került egy 2050-ben, Germanisztánban nyomtatott, kisiskolás fiúknak szóló történelemkönyv. A lányoknak értelemszerűen nem készült, hiszen azok nem járhatnak iskolába. Lefordíttattam egy közeli munkatársammal németre, és mondhatom, egészen hízelgőnek látom belőle az utókor vélekedését a tevékenységemről. Szemben a mai, negatív kisugárzású, önostorozó, kudarcos történelemszemléletű tananyaggal, ez a könyv kirobbanóan optimista. Ünnepli, hogy az ország rátalált az igaz hitre, győzedelmeskedett a próféta hitvallása, elbukott a gyaurok istentelen, pornográf politikája és Mohamed fiai uralkodnak mindenki felett. És ez a gyönyörű kép nem pusztán Germanisztánra, hanem egész Európára érvényes. És mit ír a brosúra, kik járultak hozzá e csodás győzelemhez? Hát olyan remek effendik, mint Juncker, Verhofstadt, Macron, Renzi, de mindenekelőtt az angyali Merkel. Még egy fotó is látható rólam, igaz, férfiként ábrázol. Idézem: „Merkel dicsfénnyel vonult be a históriába, amikor leszámolt olyan hitvány gyaurokkal, mint Orbán vagy Kaczynski.” Vagyis kit igazol a történelem? Az önök gyermekei és unokái akkor már mind mohamedánok lesznek. Büszkén, önérzetesen hordják majd a csadort és burkát, nem esznek disznóhúst, és életükben egyszer eljutnak Mekkába. Nekem nincsenek gyermekeim. Az én utóéletem itt van, bennük, a megannyi Mohamedben és Aliban. Miért is áldoznám ezt fel azért, hogy Kelet-Európában valakik ezért kedveljenek?