Sok idiótával találkoztam már az elmúlt évtizedben, kiknek elmeállapota veretes sorok megalkotására ösztönzött – példának okért említhetném Tamás Gáspár Miklóst, kinek büntetést helyeztem kilátásba, ha nem javul, Tóta W. Árpádot, ki többszörös okításom ellenére sem okosodott meg, vagy Petri Lukács Ádámot, a tehetségtelen költőt, kinek első sajtóperem kellemes perceit köszönhetem –, de Kerner Zsolthoz egyik sem fogható. (A fent említett urakról pedánsan kifejtett véleményem szemrevételezhető a Czímeres ökrök panoptikuma című gyűjteményes kötetben.)

Miben is áll Kerner Zsolt újszerűsége? Tamás Gáspár Miklós mindig ügyelt rá, hogy egykori pártja, az SZDSZ érdekeit képviselje a magyarságéval szemben. Tóta W. Árpád páratlan kitartással és vas­szorgalommal ölte bele a munkát, hogy a nemzet összes szimbólumát, ideálját, ereklyéjét, fájdalmát és örömét altesti viccelődésekkel hozza párhuzamba, és sáros cipővel taposson rá arra, ami a magyarnak fáj. Petri Lukács Ádám pedig… Nos, megvallom férfiasan, nem emlékszem rá, hogy a Petri Lukács gyerek voltaképp mit irkált, mert egyetlen emlékezetes sorát nem tudom eszembe idézni, ő az apja miatt került látóterembe, akiről inkább ne értekezzünk, mert nem él. Majd ítél az utókor.

No de eme illusztris urak – minden sunyi szándék ellenére – legalább annyit megőriztek a magyar nemzethez tartozásukból, hogy mondataiknak értelmük volt. Soraik összeálltak. Tamás sznobkodva filozofált a baloldali értékekről, de nem mondott ilyet: „A friss kenyér jó lesz könyvjelzőnek, ha fáj a fejünk.” Tóta W. mocskolt, de nem írt le ilyet: „Kopaszodás ellen legjobb a fagifor, feltéve, ha este felkel a Nap.” Nem így a Kerner, az Fn24 legendás hülyéje. Másolom fő művét. „Soha olyan jó dolog nem történhet egy ország gazdaságával, mint amikor ellepi egy rakás bevándorló.” Ezt írta ő le, ez cikkének címe.

Petri, Tóta W., Tamás, ti ásatag lomok! Hol vagytok ti ehhez?