Zagyva Gyula mondja a Pestisrácoknak, miután megfenyegette Varga Bíró Tamást (VBT). (Az affér a volt radikálisok Gulyás Marcis szereplése körül tört ki, de most nem ez az érdekes.)

„Amit én a Varga B.-nek mondtam (…) Az összes következményt vállalom: törvényit, erkölcsit, mindent. (…) Azt, hogy ő erre elsétált a rendőrségre feljelentést tenni, azt hadd ne kommentáljam. A közösségünket arra kérem: ítéljék meg ők, hogy egy ilyen mondatért elmenni a rendőrségre, az micsoda.”

Engem nem különösebben érdekel az urak csetepatéja. Oldják meg ők. Engem mindebben korunk eszmei, felfogásbeli kisiklásai izgatnak.

Nos, én tudom, micsoda a rendőrségre ballagás: eszköz a harcban. A Zagyva bunyózik és fenyeget, a VBT posztol és „trükközik”. Mindkét fél azzal harcol, amiben jobb. Ez a háború. Tradicionális szempontból, amit a VBT csinált, az egy beszari trükközés volt, hogy az 1:1 elleni küzdelem helyett segítséget kért. Mondhatjuk rá azt, hogy „gyáva”. De ez a Trónok harca: vagy győzöl, vagy elbuksz. Ebben a történetben nincs értelme azon filozofálni, hogy mennyire volt dicső a VBT tette, a túlélésért csinálta.

„Nőt megütni tilos”. Ez egy harci eszköz annak a nőnek a kezében, aki ártani akar egy férfinak. Mert e mögött a pajzs mögött bármit megtehet. „Gyengébbet megütni szégyen.” Ez egy másik mondás. Ki az, aki megüt egy erősebbet?

Ha úgy vesszük, háborúban a nagyobb kaliberű ágyú éppúgy erővel való „visszaélés”. Vagy netán, amikor lovasroham van, előtte lemérik, hogy mindkét fél lovai egyforma gyorsak-e?

Búvár Kund is sunyi volt ilyen alapon. Az elöltöltős puska gyávaság a kardhoz képest, mert távolról öl. Nem „mer” szemtől szembe. De akkor gyávaság a páncél is.

Oly fura. A Trónok harca sorozatot – én nem szeretem – majdnem mindenki nézi, és mégis alig értik. És főleg a jobboldalon nézik. Mégis ott megy át legkevésbé. Köztük a legfontosabb, amit most kiemelnék: felesleges gesztust tenni az ellentábornak, úgysem köszöni meg. Soha.