Friederike Beck könyvének ismertetése

Mint a múlt héten említettük, a kötet 19. fejezetének (Soros áttételesen terjedő hálózata) ismertetésével kezdjük.

Soros kezdeményezései, intézetei és hálózatai Európát is teljes mértékben áthatják. A szerző, miután erre példákat sorol fel, hangsúlyozza, hogy a Nyílt Társadalom Alapítványok „birodalma” rengeteg pénz és energia befektetésével dolgozik mindennek az összehangolásán és irányításán. Kiemeli a New York-i székhelyű Nemzetközi Migrációs Kezdeményezés nevű szervezetet, és utána rátér „A Soros-polip” névvel ellátott alfejezetre. Ennek a gigantikus méretű hálózatnak a szervezeti ábráját is bemutatja, majd azt, hogy a Nyílt Társadalom Intézettől mely szervezetek kapják a legnagyobb támogatást. Közülük a hatodik a Közép- és Kelet-Európai Civil Társadalom Tröszt, amely 2011-ben 8 522 874 dollárt kapott.

A könyv 21. fejezete bámulatos precizitással mutatja be a Soros európai integrációs és migrációs programjában részt vevő NGO-kat, olyan „érdekes” civil szervezeteket is megemlítve, mint például a német Robert Bosch Alapítvány, amely aktívan segíti az iszlám terjedését Németországban, több tucat németországi muzulmán szervezettel együttműködve. E fejezet egyik alfejezete ezt a címet viseli: A 2015-ös menekültválság kirobbantói. Ez bemutatja, miként vettek részt ebben Soros és barátai. A következő alfejezetben pedig arról ír, a spekuláns hogyan csapott le a számára kínálkozó helyzetre a szíriai menekültek Európába segítésekor.

A könyv 22. fejezete ezt a címet kapta: A calais-i dzsungel és a karitatív szervezetek.

Ebből olyan, valóban lélegzetállító részletek tudhatók meg, mint hogy micsoda szervezettséggel és mekkora számban álltak ellen az NGO-k a „calais-i dzsungel becenevet” kapott migránstábor lebontására kiadott francia ukáznak. Nem kevesebb, mint ötven (!) szervezetből álló hálózatról volt szó – amelyeket a szerző ábécésorrendben mutat be, kezdve az Afrique-Europe-Interacttól egészen a Welcome to Europe szervezetig –, holott „csupán” hatezer migráns lakott a lebontásra ítélt táborban. E félszáz szervezet közös követelései: a Frontex, azaz az Európai Unió határvédelmi szervezetének megszüntetése; Európa „elszigetelésének” megszüntetése, a menekülési célországok szabad megválasztása és feltétlen maradási jog valamennyi menekült számára.

Ennek során Friederike Beck megjegyzi, a Daily Mail brit napilap tudósítójának, Guy Adamsnek feltűnt, hogy néhány, az ügyben aktívan buzgólkodó karitatív szervezet igen súlyosan beavatkozott a politikai döntésekbe. Kutatást is végzett ezek pénzügyi és személyi hátteréről egy cikkében, és arról is írt, hogy e szervezetek miként léptek fel a kormány politikája ellen – közülük néhányan a brit kormányt fenyegették meg azzal, hogy pert indítanak az ügyben, és ezt meg is tették. És pontosan ezek a karitatív szervezetek kaptak évente több millió font támogatást adófizetői pénzekből ugyanezen kormánytól.

Adams tényfeltárásából kiderült, hogy David Cameron miniszterelnök 2015-ben úgy döntött, Nagy-Britannia nem fog befogadni migránsokat a brüsszeli kötelező kvóta alapján. Azt is megtagadta, hogy a calais-i migránstáborban lévőket humanitárius okokból beengedje Nagy-Britanniába, mint ahogyan azt követelték. A tényfeltáró újságírót az különösen dühítette, hogy úgy tűnt, mintha a kormány bevándorláspolitikájával szembeni ellenállást nem parlamenti képviselők, hanem „harcias alapítványok ellenséges cselszövői” vezetnék. Mindennek példáit a jövő héten mutatjuk be.

(Folytatjuk.)