Friederike Beck könyvének ismertetése

Mint jeleztük a múlt héten, a könyv ismertetését A kaotikus világ: az ENSZ 2015-ös jelentése a globális trendekről című alfejezettel folytatjuk.

2015. június 18-án jelentette meg A világ háborúban címmel az ENSZ menekültügyi szervezete azt a „sokkoló jelentést”, amely a globális trendről szól a témában. Eszerint még soha nem volt ennyi menekült a Földön, mint 2014 végén, mégpedig csaknem 60 millió. A történelemben még nem volt olyan időszak, amikor a háborúk, konfliktusok és üldözések miatt több embernek kellett elhagynia otthonát.

Az ENSZ menekültügyi főbiztosa (mostani főtitkára), António Guterres ezt mondta: „Egy paradigmaváltás szemtanúi vagyunk, amikor az emberiség kontrollálatlanul csúszik egy olyan korszak felé, amelyben a világszerte menekülésre kényszerítettek száma és a probléma kezeléséhez szükséges erőforrások léptéke mellett eltörpül minden, amit bármikor korábban láttunk.”

2014 minden egyes napján 42 ezer ember vált menekültté.

Guterres hozzátette: „Rettenetes, hogy míg az egyik oldalon egyre inkább büntetlenül maradnak azok, akik kirobbantják a konfliktusokat, a másikon a nemzetközi közösség minden jel szerint teljes mértékben képtelen arra, hogy együttműködjön, hogy megállítsa a háborúkat és megőrizze a békét.”

A menekülteknek csaknem 20 százaléka származik a Közel-Keletről és Észak-Afrikából. Csak Szíria esetében 7,6 millió az otthonukból elűzöttek száma, és 3,88 millióan menekültek a környező országokba, mindenekelőtt Törökországba. Ehhez jön még 2,6 millió iraki és 309 ezer libanoni menekült, áll az ENSZ-jelentésében.

A következő alfejezet címe: Az élet feltételeinek elpusztítása Észak-Afrikában és a Közel-Keleten. Ennek a témának a tárgyalását a szerző azzal kezdi, hogy az élet alapfeltételeinek elpusztítása Észak-Afrikában és a Közel-Keleten nem valamilyen természeti katasztrófa vagy valamilyen más erőszakos behatásnak az eredménye. Hanem a hegemón USA és szövetségesei által tolerált agresszív politika eredménye, amely politikának a hosszú távú célja a Közel-Kelet átformálása. A szándék az, hogy ennek folyamán szétverjék a síita „félholdat” (Libanon, Szíria és Irán). Ez a projekt már régen a geostratégiai héják fiókjában feküdt, és most elkezdték ennek gyakorlati megvalósítását.

A helyzetet megnehezítette, hogy hatalmi harc indult a térségben a regionális uralom biztosításáért, amit Törökország akart végrehajtani, de abba beleártotta magát Szaúd-Arábia, Katar és Irán. Az USA-nak a felfegyverzett, Aszad-ellenes csoportok melletti beavatkozásához társult még Nagy-Britannia, Franciaország és Németország befolyásszerzési aktivitása is. A német szövetségi kormány számos módon támogatta a szíriai ellenzéket; irodát hozott létre Berlinben, és csatlakozott az „Assad must go” („Aszadnak távoznia kell”) mozgalomhoz. Sajnos, írja a szerző, ennek során nem vették figyelembe annak a következményeit, hogy mi történik a térség már megsérült stabilizációs infrastruktúrájával (Irak, Líbia).

2013. július 11-én a berlini kormány egy „összekötő irodát” állított fel a szíriai forradalmi és ellenzéki erők nemzeti koalíciója számára. Ezt mind az EU, mind pedig „a szíriai nép barátainak” úgynevezett csoportja a szíriai nép legitim képviselőjének fogadta el.

(Folytatjuk.)