Brüsszel elhatározta, sarokba szorítja Lengyelországot. Az Európai Bizottság ugyanis némi szünet után úgy döntött, folytatja a lengyelek elleni jogállamisági eljárást, amelyet még az év elején a lengyel alkotmánybíróság ügyében kezdett meg. Vészjósló üzenet szeretne ez lenni a lengyeleknek, valamint a V4 tagállamainak, de a nyugati társadalmaknak is! Hogy mindannyian tudomásul vegyék: Brüsszel akarata az első!

Az Európai Bizottság abban reménykedett még tavasszal, hogy eredményre vezetnek a Szydło-kormánnyal folytatott tárgyalások. De mára kiderült, a lengyel vezetés hajthatatlan. Megteheti, hogy az legyen, egyes felmérések szerint biztosan maga mögött tudhatja a lengyel társadalom hatvan százalékát. Ez a vezetés jottányit sem akar engedni nemzeti önállóságából, döntési szabadságából. Így tesz az úgynevezett alkotmánybíróság-ügyben is, és nem hagyja el az „orbáni utat”, noha erre Brüsszel legutóbb nyomatékosan felszólította, szó szerint. A Szydło-kabinet azonban ha akarna sem léphetne le erről az útról végzetes belpolitikai következmények nélkül, hiszen az országot kormányzó Jog és Igazságosság pártja főként azzal kerekedett riválisai fölé a tavaly őszi választásokon, hogy az „orbáni politika lemásolását” ígérte a lengyeleknek. Fölényes győzelmet aratott…

Csak emlékeztetőül: az addig kormányzó PO, vagyis a Polgári Platform meg­érezte közelgő vereségét, ezért olyan alkotmánybíróságot akart hátrahagyni, amely akadályozhatja az új parlament és az új kabinet tevékenységét. A kormányra kerülő PiS és parlamenti többsége viszont nem hagyta ezt, s megtette a megfelelő ellenlépéseket. Brüsszel szinte azonnal beavatkozott, úgymond a demokratikus elvek védelmében, valójában azonban annak a Polgári Platformnak az érdekében, amely épp azért veszített a tavalyi választásokon, mert a kormányzásban a lengyel nemzeti érdekek elé helyezte az ország EU-konformitását.

Patthelyzet alakult ki a lengyel alkotmánybíróság körül, a Szydło-kabinet szerint az ügy rendezése csak Lengyelországra tartozik, az Európai Bizottság viszont uniós szavazati joguk felfüggesztésével fenyegeti a lengyeleket. Orbán Viktor magyar miniszterelnök már korábban bejelentette, Magyarország nem támogat semmilyen lengyelellenes szankciót. És azt is mondta, hogy „több tiszteletet Lengyelországnak!” Ez a kis félmondat keresztülhasított az egész lengyel sajtón, jobboldalin, baloldalin egyaránt.

Egyébként a technika, mármint az alkotmánybíróságok közvetlen politikai „felhasználása” az amerikaiaktól származik. Noha nekik nincs is hivatalos értelemben vett alkotmánybíróságuk… De már közvetlenül a második világháború után egy olyan alkotmánybíróság felállítására kötelezték az új Németországot, amely a parlament dél­előtt megszavazott törvényeit már aznap délután képes megsemmisíteni. Ha véletlenül fel akarna támadni a nemzetiszocializmus…

Új szakaszába lép tehát a Lengyelország elleni eljárás, aminek komoly lendületet adott a brit népszavazás kapcsán kialakult helyzet. A lengyel vezetés reagált a leggyorsabban, s az EU minél előbbi, s minél alaposabb reformjára szólított fel, beleértve ebbe a Juncker-féle brüsszeli elit lecserélését is. Közép-Európában sokan azt a következtetést vonták le, hogy a brit kilépés a brüsszeli elit bukásához és lemondásához, s az EU radikális reformjához vezet majd. Beleértve ebbe az unió megalázó, kétlépcsős rendszerének megszüntetését, s a tagországok teljes egyenjogúságának megteremtését, valamint egy bizonyos súlyponteltolódást is az EU vezetésében a V4 felé. Ezzel eldőlne az Egyesült Európa kontra nemzetek Európája vita is! Ahogy a magyar miniszterelnök is utalt rá nemrég, hogy a kereszténységnek e reform kapcsán vissza kellene kerülnie az európai alapértékek sorába.

A hagyománynak amúgy nincs súlya és tekintélye az Európai Bizottság magasabb köreiben. Tudják, hogy Lengyelországot háromszor, más narratívák szerint négyszer osztották fel történelme során, s ez a nép ezért is ragaszkodik most annyira az önállóságához, annak ellenére, hogy a lengyel egyébként a „leginkább uniópárti” társadalom az egész EU-ban. Brüsszel hű szövetségese, Ferenc pápa is beleszaladt ebbe a problémába nemrég, a krakkói katolikus ifjúsági világtalálkozón. Éljetek egyszerűen, tartózkodjatok a világi ambícióktól! – intette a lengyel papokat. Azaz maradjanak szigorúan a hitélet és az egyház keretei között, ne tévedjenek a politika vagy a nagy társadalmi kérdések terepére. Egész Lengyelország megdöbbent. A lengyel katolikus egyház ugyanis elejétől fogva a nemzet szabadságszeretetének letéteményese, szabadságküzdelmeinek zászlóvivője, a lengyel történelem kiemelten fontos szereplője. Amelynek nem lehet lenyomni a torkán a junckeri és merkeli migránspolitikát sem.

A Brexit után nemhogy „elfelejtett” lemondani a brüsszeli elit, de még agresszívabbá vált. Legyen példa erre az a minden eddiginél cinikusabb sajtó- és médiamanipuláció, a felfokozott kettős mércézés, s a nyugati rendőrségeknek adott utasítások elhallgatásokra, bizonyítékok eltüntetésére, a bűnügyi statisztikák átrajzolására – már ha migránsokról van szó. Soros ötletére sem hördültek fel Junckerék, amely az EU kohéziós alapjából, illetve az agrártámogatások pénzéből kanyarítana ki nagyobb összegeket a migránsok pátyolgatására. Jóllehet tudják, hogy az utóbbi behozhatatlan versenyhátrányba juttatná a kelet-európai országok mezőgazdaságát, amely – különösen a lengyel agrárium – igencsak megsínyli már a különben értelmetlen orosz embargót is.

Szünet nélkül zajlanak a kísérletek a V4 megbontására is. Különösen azóta, hogy az érintett országok között szóba került egy közös, úgymond „visegrádi” haderő létrehozására is. Rendőrségi szinten már megvan az együttműködés. Orbán Viktor néhány évvel korábban ajánlotta fel az akkori lengyel miniszterelnöknek, Donald Tusknak, hogy Lengyelország erejénél, méreténél és súlyánál fogva álljon a térségbeli államok élére. Lengyelország jelenleg a V4 aktuális elnöki székét tölti be. Tuskot azonban ez már nem érdekelte, Brüsszelre kacsintgatott, no meg a stallumra, hiszen megüzenték neki, ha „jó fiú lesz”, megkapja az Európai Tanács elnöki székét.

Még egy éve sincs, hogy nemcsak idehaza, de nemzetközi szinten is a V4 súlytalanságáról beszéltek egyes politikusok. Ehhez képest Angela Merkel most szeretne különtárgyalásokat folytatni a szeptemberre tervezett pozsonyi EU-s csúcson a V4-es csoporttal. Új javaslatcsomagot akar eléjük tárni, s nyilván átbeszélné velük a Soros-féle ötleteket is. Merkelnek minden eredmény fontos lenne, még a legkisebb látszateredmény is. Mindegy, hogy ígéretekkel vagy zsarolással érné el, de be akar zavarni az október 2-ára kiírt magyar népszavazásba. Mert ha az sikeres lesz, akkor elindul a referendumok láncreakciója, és a következő állomás Lengyelország lesz. És cérnavékonnyá válik Junckerék akarata. Hillary Clinton már későn érkezik majd a segítségükre, feltéve, hogy egyáltalán ő költözhet a Fehér Házba. Új idők jönnek.

Ilyen helyzetben pedig már inkább csak pótcselekvés vagy provokáció az a bizonyos jogállamisági eljárás.