„A nyúl talán becsaphatja a rókát, de az emberek nem csaphatják be egymást. A színes ember átnéz a fehéren, amikor az az »emberiségről« és örök békéről beszél. Megsejti, hogy képtelen az önvédelemre, és hogy nincs már benne akarat sem ehhez. (…) A veszély már az ajtón kopogtat. A színesek nem pacifisták. Nem törődnek azzal az élettel, amelynek egyetlen értéke a hosszúsága. Ők veszik fel a kardot, ha mi letesszük azt. Egykoron féltek a fehérektől, mostanság már csak megvetik őket” – írta Oswald Spengler német konzervatív gondolkodó. A döntés évei című műve 1933-ban jelent meg. Igen, jól látják: nyolcvankét esztendeje.

Azóta drámaian csökkent az európai származású emberek aránya a Föld lakosságához mérten, s tovább romlott az öreg kontinens önvédelmi képessége. Valljuk meg: földrészünk befolyása egyre inkább zsugorodott az elmúlt évtizedek alatt. A gyarmatok feladása a fordított kolonizáció nyitánya lett. Európa színeváltozását a földrész iszlamizációja követte.

A bevándorlás 2015-re népvándorlássá terebélyesedett. Miközben az iszlám invázió letapossa a magyar gazdák földjeit, addig az Iszlám Állam a történelmi termékeny félhold termőföldben leggazdagabb területét birtokolja. Miközben az amerikai CNN hírcsatorna riportere a határsértőkkel együtt futva tiporja a kukoricaföldet, addig a kalifátus örvendezik a fejleményeknek. Nevetnek az európaiak önsorsrontásán, és harcosokat küldenek a kontinensünkre. Míg a határsértők leszedik a magyar gazdák termését, a hazai janicsárbaloldal a hívatlan betolakodókért aggódik. Nem, nem a határmenti földművesek kárba ment értékeit féltik. A keleti kerítéstörőkért rajonganak azok, akik az ukrajnai háború miatt veszélybe sodródott kárpátaljai magyarok panaszait nem hallották meg. A szolidaritás a balliberálisok számára mindig ott kezdődik, ahol a magyar érdek véget ér. Mikor hozták szóba az új népvándorlás óta bármikor is azokat a gazdálkodókat, akik pórul jártak? Szóltak-e akár egyetlen szót is az érdekükben? Nem.

Velük ellentétben a földművelésügyi miniszter felemelte a szavát. Fazekas Sándor azt nyilatkozta az Indexnek: „Jelenleg az a gond, hogy az illegálisan érkező menekültek nagy károkat okoznak a déli határ térségében. Megnehezítik a gazdák életét, zaklatják a földműveseket. Bejárnak a tanyákba, megrongálják azokat. Csoportokban járnak, ruháikat eldobálják, szemetelnek. A terményeken átgázolnak, a zöldséget és gyümölcsöt leszedik, letapossák. A fóliasátrakat kivágják, a kerítéseket pedig kibontják. Viselkedésükkel megriasztják a lakosságot.”

Orbán Viktor szerint jó lenne, ha gyakrabban lehetne hallani a bevándorlóktól a „kérem” és a „köszönöm” kifejezéseket a „jár nekem”, „követelem” helyett. Ám mit látunk a valóságban? Megtámadják a rendőröket és immár a magyar civileket is. Dühösen eldobálják a nekik osztogatott ásványvizet és ételt. Az újabban Közel-Keletinek nevezett pályaudvaron fiatal muszlim mutatta a kamerába: „el lesz vágva a torkotok!” Az európai segélyekre szükségük van, de ahogy a Korán írja: „Amikor összetalálkoztok a hitetlenekkel, akkor vágjátok el a nyakukat!”. Az iszlám szent könyvének 47. szúrájából vett idézet tudatában kell néznünk a lefejezős videókat, amikkel az Iszlám Állam üzen Európának. De a halál után sem lesz nyugalmuk a nyugatiaknak. Mit is ír a 48. szúra? Ezt: „Aki nem hisz Allahban és a küldöttben – bizony, a [Pokol] tüzét készítettük elő a hitetleneknek!”

A magyar miniszterelnök elmondta, hogy Nyugat- és Közép-Európában is úgy érzik az emberek, az életformájuk van veszélyben, ott ugyanis, ahol az iszlám térségéből érkezett nagyszámú közösség él, párhuzamos társadalmak jönnek létre, az utánpótlás pedig korlátlan, fejtette ki, azzal folytatva, hogy ez előrevetít egy olyan Európát, „ahol a mi életformánk kisebbségbe fog szorulni”. S ha Európa nyugati fertályára pillantunk, akkor érthető Orbán Viktor aggodalma: olyan zónák is léteznek már, ahová még rendőr sem meri betenni a lábát. A multikulturalizmus csődjét az európai politikai főáram képviselői is elismerték már. Vajon mikor vonják le ebből a következtetést, mint a magyar kormány? Sokak szerint kultúrkörünk és az iszlám világ között áthidalhatatlan civilizációs szakadék tátong. Erről így írt a független Bosznia-Hercegovina első államfője, a muszlim Alija Izetbegović (1925–2003): „az iszlám és a nem iszlám rendszerek összeférhetetlenek. Az iszlám vallás és a nem iszlám alapokra épülő társadalmi és politikai intézmények között sem béke, sem koegzisztencia (együttélés) nem képzelhető el.”

Ez az a szellemi táplálék, amit Európának meg kellene emésztenie. Ehelyett szendvicsekkel várja az illegális bevándorlókat. S míg a balliberálisok azzal etetik Európát, hogy a bevándorlás áldásos és veszélytelen, az Iszlám Államban nemcsak a nyugatiak idegeit, hanem gabonát is őrölnek. A lisztet pedig eladják külföldre: így gyarapodnak a dzsihadisták. A kalifátus lisztjéből valahol kenyeret sütnek, a terrorállam katonáinak pedig van miből elsütni a fegyvereiket. A fegyveresek kizsákmányolják a megszállt földet és a földműveseket is. Ahogy a közmondás tartja: „Az ördög se szánt, se vet, mégis elél.” A történelmi „termékeny félhold” már az Iszlám Államnak termi a búzát. Európában pedig termékeny a félhold. A muszlimok sok gyermeket vállalnak, és nem folytatnak meddő vitákat az abortuszról. Az idő nekik dolgozik.