Humán műveltségét elvesztett korunkban nagyipari módon folyik a szavak pusztítása. Nem először történelmünk során. 1917-ben Karinthy Frigyes írta „Szavak” című pamfletjében: „(…) Gyalázatos hazugok, akik hamisan játszottak velünk, megrontották a szavak becsületét és hitelét – a fülünk elvásott és megcsömörlött a megrontott szavak hüvelyétől, melyeknek magvát, az igazságot kilopta valaki – törjön ki torkunkból ránk tukmált szavak helyett az ősnyelv dadogása, örömben rikoltozó, fájdalomban jajongó – hogy új szavak szülessenek, amikben hinni lehet megint.”

Fotó: MTI, archív, illusztráció

Fotó: MTI, archív, illusztráció

A föntebbiekből kiemelhetjük az alábbi tételeket: 1. A gyalázatos hazugok megrontották a szavak becsületét, valamint a hitelét. 2. Fülünk elvásott a megrontott szavak hüvelyétől.

Elsősorban a vesztésre álló, majd vesztes ellenzék és annak médiája műveli a szavak rombolását. Mégpedig azért, mert tehetetlenek a kormányzó pártok elsöprő fölényével szemben. Átkozódnak, őrjöngenek tehetetlenségükben, s nem is sejtik, hogy a Fidesz elsöprő többségéhez éppenséggel ők járultak hozzá, és elsősorban a magyar szavak megrontásával, kihüvelyezésével.

Lejáratják a szavakat és ezzel elveszik értelmüket. Nem fogják föl, hogy a kifejezéseknek helyi értékük is van, nem mindegy, hogy hol és mikor és mire alkalmazzák őket. Az „Orbán, takarodj!” kifejezéssel az a baj, hogy az egész társadalmat irányítani hivatott politikai életben nem megfelelő a kifejezés hangulata, hangvétele. Ha ezt a kocsmában mondja a begőzölt agyú aranyapa, hadd mondja. De amikor a televízió politikai, elvben emelkedett, értékelni hivatott beszélgetőműsorában mondja ezt az ellenzéki értelmiségi, ott már nincs helye, mert a kifejezés a hely, a téma szellemiségéhez nem illik. Vagyis nem lehet komolyan venni. Akárcsak az elkergetni, elűzni szavakat. A leváltani, megbuktatni helyénvaló és ezért hiteles is lenne. Ugyancsak értelmetlen a legtöbb minősítés, amivel az ellenzék a kormánytól függő jelenségeket illeti. „Dermesztő fejlemények az oktatásban”. Van a tisztelt úrnak vagy úrnőnek fogalma arról, hogy milyen a megdermesztés? Az oktatásnak kétségtelenül vannak hibái, amelyeket azonban csak úgy lehet föltárni, ha konkrétan, pontosan, szakszerűen megjelöljük mibenlétüket. Miközben a „fél ország elviselhetetlen nyomoráról”, „negyed országnyi éhező gyermekről” beszélnek, a házunkban lévő zálogház tulajdonosa azt mondja, hogy gyakorlatilag megszűnt a zálogtevékenységük, mert alig akad valaki, aki zálogba tenné értékeit. Viszont megugrott az értékvásárlás. Ami azt jelenti, hogy nincs éhező gyermek vagy nyomorgó ember, pontosabban: fogyhatott a számuk. De amikor a sajnálatos jelenséget eltorzítják, a tényszerű igazságot is elhiteltelenítik.

A torzításig hajszolt túlzás hiteltelen. Elveszi a jogos kritika erejét. Noha az épeszű, ép értékrendű embert nem lehet félrevezetni, bár a hisztériakeltés világméretű jelenség.

A túlzás művészi gyakorlat is lehet. Főleg a szatírában, a karikatúrában, de még a realizmusba is belefér. De ha a művészi túlzás átcsap torzításba, hiteltelenné válik. És ezt műveli az ellenzék. Nem érti, miként erősödhetett a Fidesz a választások óta is, amikor annyit leplezték le visszaéléseit. Nem érti, eljátszotta hitelét a társadalom előtt, éppenséggel bombasztikus, fellengzős, tehát hiteltelen minősítgetéseivel, puffancs nagyotmondásaival.