A Disney filmstúdió új direktívái szerint a mesefilmekben is le kell képeződnie a valódi világnak. A statisztikák szerint a Homo sapiens 2-3 százaléka a saját neméhez vonzódik (ők alkotják a Homo Sexualis alfajt), ezért a következő alkotásban fel fog bukkanni egy leszbikus hős. Igaz, sárkányok, beszélő medvék, boszorkányok (no jó, ez véleményes) egyáltalán nincsenek, a forgatókönyvek nagy részét tehát dobhatnák a kukába.

A stúdió meghajolni látszik a meggyőző érvek és világszintű lobbierő előtt: a Jégvarázsban ezért Elsa hercegnő egy másik hercegnőbe szeretne bele. Ez kétségtelenül jókora tőrdöfés volna a kirekesztő, homofób, konzervatív családoknak (nem szeretnék a helyükben lenni… hopp, már ott is vagyok), de még így sem mutatná meg kellően a világ sokszínűségét. Egyéb statisztikákból ugyanis tudható, hány százaléknyi a cukorbeteg, az anorexiás, a balkezes, a kék szemű, a kopasz vagy a szőke az emberek között. Ezekre az arányokra is ügyelni kell a továbbiakban, valamirevaló mesében minden ötödik gyerek kínai. Ugyanígy, a polkorrekt jegyében, ügyelni kell a szereplők vallási hovatartozására is, hiszen hogy mutatna egy Micimackó vagy egy Dzsungel könyve, ahol nem követi legalább minden hatodik figura a katolikus anyaszentegyházat, illetve – a statisztika törvényei szerint – kábé 467 karakterből egy a zsidó vallást.

Ugyanakkor felmérések szerint bizonyos országokban a fasiszta eszmékkel szimpatizálók aránya elérheti a lakosság – teszem azt – tizenöt százalékát is, tehát egy tízszereplős mesében másfél, de a 101 kiskutyában már legalább tizenöt fasiszta szerepeltetése indokolt. Továbbá alkoholisták, dohányosok, négerek; bőven túlléptük a száz százalékot, tehát össze kell vonni karaktereket. Lehet cukorbeteg leszbikus, néger fasiszta vagy anorexiás alkoholista.

Miután sikerült így összeállítani a forgatókönyvet, a nézők azért lobbiznak, hogy legalább egy szereplő legyen normális, bár ez olyan fokú kuriózum, hogy ezt a Disney még egy mesében is életszerűtlennek nevezte.