Jelenlegi hely

A sátánizált Horthy 38.

Szalay Károly
Szalay Károly képe

Folytatva korábbi cikkem idézetét: „Egyidejűleg Hitlerrel, Ribbentrop külügyminiszter (…) rámutatott arra, hogy most már úgyszólván minden európai állam csatlakozott a német akcióhoz, [Svájc és Svédország kivételével. Sz. K.] (…) s hogy ma már éppen csak Magyarország az, amely a zsidókérdés gyökeres megoldása elől elzárkózik.”

Sőt! Nemcsak elzárkózik Ribbentrop szerint, hanem a „magyar kormány nem hajtja végre gyökeresen és teljes mértékben az eddig hozott zsidótörvényeket sem, azaz (…) szabad folyást enged bizonyos zsidó-behatásnak, a zsidó destrukciónak stb. stb., biztos munkahelyet nyújt a magyarországi és az odamenekült zsidóságnak.” Ribbentropnak hiszek, mégiscsak ő az autentikus e kérdésben, és nem a mai, tudatlan, bucigyurkó hazudoncok. Persze tudom és át is éltem testközelből, voltak antiszemita falfirkák, megnyilvánulások. (Kósza lelkű emberselejt zsidónak nézett és megtámadott. Ezért öntörvényű-féktelen apám dum-dum golyós belga browninggal járatott iskolába.)

Ribbentrop azt is közölte, hogy a „birodalmi kancellár csalódást érez, ahogy a Führer a Kormányzó úr őfőméltóságával szemben is kifejezést adott.” Olyannyira csalódott Hitler Horthyban, hogy nem tartotta elégségesnek vele közölni csalódottságát, hanem sutyiban Ribbentrop által a magyar kormánytagok tudomására is kívánta hozni: már elege van Horthyból. És mindez 1943 áprilisában történt!

De idézzük tovább Szent-Iványi Domokost. A berlini magyar követ figyelmeztet: „szabad legyen Nagyméltóságod nb. figyelmét fölhívnom arra, hogy benyomásom szerint a zsidó kérdésben a német állásfoglalás a komolyság tetőpontját érte el. Ismervén a német vezető körök mentalitását és a jelenlegi élethalálharc befolyása alatti elgondolásait és cselekedeteit, felelősségem tudatában javasolnám a kérdések olyaténképpeni rendezését, hogy egy harmadik intervenció mindenképpen elkerültessék.”

Ötven évvel ezelőtt, irodalomtörténész koromban foglalkoztam szövegértelmezéssel. Most is megteszem: 1. Miért lacafacázott Hitler a „makacs”, „elme­szesedett”, „akadékoskodó” Horthyval? Bevágja Auschwitzba, és a maradék kormány úgy betojik, hogy végrehajtja a zsidótlanítást. Ám a kancellár alighanem a Horthy-adminisztrációt is megbízhatatlannak tartotta. Még a jobboldaliakat is. Vagyis az ország nem volt fasiszta, de hüjönc vélekedés szerint „félfasiszta” sem, amely szónak nincs is értelme. 2. A magyar vezetés tudta, hogy a súlyos, 1943. évi áprilisi összeütközés Hitler és Horthy között a zsidókérdésben kulminált, azért, mert Horthy nem engedett. 3. Az „élethalálharc” kifejezés a vereség tudatát jelenti, s a sarokba szorított vad minden őrültségre képes végső elkeseredésében.

Gondolják bele magukat a kormányzó akkori csapdahelyzetébe. Lévai Jenő írja: a környező országokban, sőt már nyugaton is végrehajtották a zsidótlanítást. Nálunk nem. Nemcsak náci országokkal voltunk körülvéve, hanem Trianon rossz­voltából koncra éhes utódállamokkal is. Kettős indítékú ellenség vett körül bennünket. És ennek próbált ellent állni egy megrokkant, sorscsapásoktól sújtott tengerész admirális. Annyi empátia lehetne az utókorban, hogy megértse lelki állapotát.

Kérem. Jól gondoljanak bele ebbe a szituációba. A nagykövet kilátásba helyezi az intervenciót. És miért fenyegette őszerinte a fegyveres német megszállás országunkat? A zsidókérdés megoldatlansága miatt. Ha Horthy odadobja a zsidókat a náci oroszlánketrecbe, mint tette azt Laval, a szlovákok, a románok, a horvátok, sőt a szerbek is, megszűnik a fenyegetettség, nincs megszállás. A „zsidótlanítás” megtagadásával a kormányzó vállalta a náci lerohanás kockázatát.

(Folytatom.)