A haditanács különösen izgatott hangnemben zajlott. Tisztában voltak vele, hogy ha a várat elfoglalják a törökök, nincs megállás, nyitva az út Magyarország belseje felé. Szilágyi, aki odabentről várta a külső segítséget, egyre kétségbeesettebb üzeneteket küldött. Hunyadi várakozóan nézett Kapisztránra, de a szerzetes fásultan legyintett.

– A pápa névleg ugyan támogat, de közben olyanokat mond nyilvános audienciákon, hogy toleránsnak kell lennünk a más vallásúakkal, a keresztény szeretet emberségre int a mohamedánok iránt is, Európa nemcsak a miénk, hanem mindenkié, aki Isten teremtménye. Nagycsütörtökön megmosta 12 janicsár lábát, azóta ezen röhögnek a török fürdőkben mindenütt.

– A német-római császár sem jobb – vakarta a fejét Hunyadi. – III. Frigyesnek munkaerőre van szüksége, azt hiszi, majd lesznek török jobbágyok, akik szántani fognak, meg majd elszegődnek kondásnak… – Keserűen felnevetett. – Indítványozza a balkáni útvonal felszabadítását… Szívem szerint rá is engedném a törököket a szent Római Birodalomra, de hát van kötelesség, no meg az eskü is köt. Az sem vitás: ha Európa elesik, mi is velük pusztulunk. A fiához fordult, aki kerekre nyílt szemmel, kíváncsian figyelte a tanácskozást. – Nem normálisak ezek a nyugatiak, Matyikám. Ha majd úgy alakul, egy kicsit gatyába rázhatnád őket.

– És itt van Szilágyi levele – lobogtatta Kapisztrán, visszatérve a tárgyhoz. – Ha az ostromló muzulmánok bejutnak Nándorfehérvár várába, felkoncolnak mindenkit.

– Aztán nem állnak meg Budáig, ott is elpusztítják a magyar életet – vette át a szót Hunyadi. – Én a támadásra szavazok!

– Helyes! – bólintott Kapisztrán. – Soha nem mondta Krisztus, hogy adjuk fel. Sőt! Azt mondta, aki megvallja őt az emberek előtt, azt ő is megvallja az Atya előtt. Ha nem maradnak Krisztus-hitűek, ugyan ki várja a Megváltót második eljövetelekor?

– Azt hallottam, a pápa megkongatta a vészharangokat.

– Az nem vészharang, csak gong. Annyit jelent: kezdődik az első menet.