Amibe besegít holdudvara is. Médiájuk – írott sajtó, rádió, televízió – és az önszorgalmú értelmiségük. Sőt, az okoskodó betelefonáló, levelezgető emberkék is. Öngyilkolásuknak fontos módszere a magyar nép, Magyarország sértegetése, lenullázása, annak a népnek és az országnak a denunciálása, akitől és amitől elvárnák, hogy rájuk szavazzon. Ez nyilvánvalóan képtelen ellentmondás, cél- és szándékellenes. Az öngyilkosság egyik bevett eszköze. Mondjuk, a hajdan szokásos lúgot ivás.

Fotó: MTI, archív, illusztráció

Ezúttal Szakács Árpád Magyar Idők-beli cikkéből veszem kölcsön a dokumentumokat állításom igazolására. Néha megismétlem magam, mert az ismétlés a tudás anyja, annak ellenére, hogy tudom, a balfék pártocskákat tovább aprító politikusok alkalmatlanok mindenre, a tanulásra is.

Rémületes végiggondolni a mai magyar simfelők elveinek leszármazását. Az első világháború előttről az Erdélyre áhítozó románok, a Scotusok, majd a nácizmus atyja, Lagarde, aki 1916-ban megírta: a magyar hitvány, buta, haszontalan nép, meg kell szabadítani tőlük Európát. Őrület, hogy 2018-ban még mindig akad magyar, aki egy előnáci ideológus teóriáit böfögi vissza, mert elvesztette kedvenc pártja a választásokat. Mondjuk ki: saját hibájából. És ettől annyira becsavarodott, hogy a balliberális ellenzéki holdudvar magyarokról vallott nézetei hasonlítanak a prehitlerista, rasszista Lagarde-éhoz.

Mielőtt a föntebb említett dokumentumokat fölsorakoztatnám, jelzem, hogy az ellenzék bukásának ez csak az egyik oka. A másik mérhetetlen egyénieskedő túltengésük, primitív énjük előtérbe helyezése, még a hozzájuk csapódó értelmiségé is. Csak meg kell nézni egy diskurzust a Hír TV-n vagy az ATV-n, és elképedhetünk a Vahornok, a Rónák, a fontoskodó tyúkincák önteltségén. Lám az okos Heller Ágnesek, Tamás Gáspár Miklósok eltűntek a képernyőkről. Föladták a reménytelennek látszó küzdelmet.

Az elvesztett választások után az Index így vélekedik: „Hogy lehetett ennyire hülye Magyarország?” El tudnak képzelni egy ilyen médiummondatot Romániában? A HVG két részre tagolja Magyarországot. Vannak az okosok és a hülyék. A liberális pestiek az ellenzéki pártokra szavaztak, tehát okosok. Ám a vidékiek, mert a Fideszre adták le a voksukat „mentálisan legyengültek”. Azaz. Aki más véleményen van, mint a „fölsőbbrendű” fővárosi lakos, fonnyadt agyú lény a „demokrácia” szent nevében. És az is árulkodó vélemény, hogy a legszegényebb településeken élnek a még butább emberek, mert a Fideszre szavaztak! A filozófus Vajda Mihály nézi a választási térképet, és a sok narancssárga szín láttán megállapítja Magyarországról, hogy: „Előttem a butaság tengere.” Tévedés ne essék, ez még korántsem holmi náci beütés, csak feledékenység. Elfeledte: az SZDSZ az 1990-es választásokat azért vesztette el, mert samesze, Szabó Miklós történész a fél országot lehülyézte, mert nem szavazott az első fordulóban az SZDSZ-re.

Hatásos, ellenzék mellett agitáló vélemény, ha azt mondja a hitetlen agitátor: a narancsszínű szavazók, vagyis a nemzet kétharmada „ostoba és kigyógyíthatatlan a rabszolga mentalitásból”. Így minősíteni a választókat az ellenzék részéről biztos Fidesz-győzelem.

Külön figyelmet érdemel a Népszavában közzétett náci-szagú olvasói levél: „Igaza volt Kertész Ákosnak, amikor azt mondta, hogy a magyar nép genetikusan alattvaló. Ezt kiegészíteném azzal, hogy ostoba is, vagy gyáva. Vagy mindkettő.” A magyar néppel ellentétben Vajda Mihály, a nagy ellenzéki filozófus igencsak bátor volt, amikor megjelentette főművét: „Marx után szabadon, vagy miért nem vagyok már marxista?” Mikor írta le ezt a kijelentést falrengető bátorsággal? A rendszerváltozás után!!! Talán nem is magyar, olyan bátor.

Folytassam? Nem folytatom.