Mit nem értenek az ellenzékiek? Azt, hogy a Fideszre zúdított szőnyegbombázások után, a választások hajnalán a közvélemény-kutatások még mindig biztos Fidesz-előnyt mértek.

Azt sem értik, hogy az utca embere is úton-útfélen szentségeli a Fideszt, s ennek ellenére fölénye még nőtt is. Ha az összes ellenzéki párt összefogna, akkor sem érné el a kormányzó párt várható szavazatainak a számát. Mert csak egyvalamiben azonosak a pártok nézetei: el kell kergetni Orbán Viktort. Durva szóhasználatuk azonban arról árulkodik, hogy maguk sem hisznek a sikerben, és kudarcuk miatt érzett keserűségük ragadtatja őket durva, komcsi kifejezésekre.

Voltaképpeni tudatlanságukat két ismerethiány dominálja. Az egyik: nem fogják föl, hogy a magyar társadalom nem homogén. Műveltek, műveletlenek, képzettek, képzetlenek, jómódúak és szegények, kulturáltak és kulturálatlanok, vallásosak és hitnélküliek, hazafiak és hazafiatlanok alkotják az összlakosságot. Politikai nézetük – konzervatív, baloldali, liberális – a föntebbiek függvénye, és csak másodlagos.

A második döntő tényező a nemzettudat ismeretének a hiánya. Mélylélektani kérdés. Az a párt a nyerő, amelyik mindkét tényezőt figyelembe veszi politizálásában. Ennek értelmében azt a társadalmi réteget szólítja meg, amely aktív, nemcsak beszél, de cselekszik is. A nácik és a kommunisták tudták ezt, és a nemzettudatot rombolták. Sikerrel ez utóbbiak. A mai baloldal kommunista módra uniformizál. Mindenekelőtt a nép, a társadalom, a közösség történelmi tapasztalatairól feledkezik meg, amelyek tudatalattivá lényegültek át. Nem ismerik ezt a tudatalattit, nem ismerik az emberi lélek jellemzőit sem. Ez tipikusan kommunista rákfene, amiben a balliberalizmus ma is szenved. A vörös diktatúra a nemzeti és a közösségi társadalmi tudat megnyomorítója volt. És a mai baloldal még mindig azt hiszi, minden a pénz és a matéria, és a nemzeteszmény semmi. A nemzet mély tudatába szívódott sok évszázados tapasztalat után az idegenzúdulás veszélyérzetet kelt.

A másik a Trianonban elszakított magyarság sorsa. A kommunista diktatúra bénító hatása lassan oldódik, és ezt a kedvező folyamatot használja ki a Fidesz, és csak részben, de rosszul, a Jobbik is. A nemzeti érzésben szerepet játszik a történelmi tapasztalatok ismerete. Az idegenfüggőség nyomorúsága. Orbán Viktor ezt is fölismerte, és politikáját erre az idegenbefolyás-ellenességre építi föl. A történelmi hagyományok őrzése és a nemzettudat regenerálódása ma még nem terjed ki az egész társadalomra. Akikre viszont kiterjed, azok az aktívan politizálók, és ők állnak a Fidesz mellé. Az utca tajtékzó emberei még a kommunizmusban rekedtek, politikailag szájtépők, alig használhatók. A nemzet szerencséjére, mert a defetista pártoknak ők a passzív, alvó társadalmi bázisuk. De ez a réteg a kisebbség. Ennek okán a Fidesz csak akkor veszíthet, ha nagyot hibázik.