Bevándorláspárti körökben nem divat Abraham Maslow elméletét tanulmányozni. Pedig az orosz származású amerikai pszichológus szükséglethierar­chiá­nak is nevezett piramisa egyértelműen megmutatja, mi az oka a migránsbarát politikusok egyre növekvő népszerűtlenségének: a migráció okozta fenyegetettség, a biztonság és a védelem hiánya.

Maslow piramisának legalsó szintjén az alapvető élettani szükségletek, mint például az éhség, a szomjúság helyezkednek el. A piramis csúcsa felé haladva egyre magasabb rendű motívumokkal találkozunk. Maslow szerint a piramis különböző szintjein található szükségletek csak akkor lépnek fel, ha az alattuk lévő igényeket már kielégítettük. Például a piramis második szintjén található biztonság iránti szükséglet csak akkor lép fel, ha a legalsó szinten lévő alapvető létfenntartó fiziológiai igényeket már kielégítettük.

A második szint tehát a biztonság és védelem iránti igény szintje. Maslow elmélete szerint a biztonság alapvető, mert közvetlenül a létfenntartást követi. A biztonság és védelem iránti igény olyan erős, hogy megelőzi az összetartozás szintjét (párkapcsolat, család, barátok, rokonok), amit, ha már kielégítettünk, még magasabb szinten elérhetjük az önbecsülés (sikerek, karrier), végül az önmegvalósítás szintjét a piramis csúcsán.

Németországban sem alkalmazzák Maslow elméletét, mert a korábban megingathatatlannak hitt négyötödös többséget söpörte el a biztonságot veszélyeztető migránsválság. A kiszolgáltatottság érzése, a terrorfenyegetettség, a migránsok által elkövetett erőszakos bűncselekmények drámaian magas száma a népesség egyre nagyobb részében növeli a kormányzó elittel szembeni elégedetlenséget. A hónapok óta tartó koalíciós tárgyalások legfőbb ütközője azóta is a migráció, a határvédelem kérdése és a bevándorlók integrációja. A harmadik erőként befutott Alternatíva Németországnak (AfD) elsősorban a bevándorlásellenes retorikájának köszönheti, hogy az ellenzék vezetője lehet, ha kínkeservesen létrejön az újabb nagykoalíció, amelynek pártjai óriási veszteségeket szenvedtek el, és a túlélésükért küzdenek.

Ami Ausztriát illeti, nyugati szomszédunknál egymást érték a bukott baloldali és liberális politikusok, akik folyamatosan kritizálták a budapesti kormány politikáját, majd pártjukkal együtt buktak ők is. Köztük volt Werner Faymann osztrák szociáldemokrata kancellár, akit a migránsválság tetőfokán Merkel bábuként rángatott az Orbán-kormány kerítésépítési tervei láttán.

Jött az új kancellár, Christian Kern, majd követte Faymannt – hiába a színjáték és a durva kampány, decemberben a választás győztese, a 31 éves néppárti Sebastian Kurz alakíthatott kormányt, és bár sokan nem hitték, koalíciós partnere a bevándorlásellenes Osztrák Szabadságpárt lett.

Sebastian Kurz már külügyminisztereként jelentős szerepet vállalt az illegális migráció megállításában, a válság 2015-ös kirobbanásakor Magyarországgal együtt szorgalmazta a külső határvédelmet, és támogatta az Orbán Viktor által képviselt politikát. Egyre népszerűbb lett, végül megnyerte a tavaly októberi választást. Kormánya megalakítása óta hídszerepet kíván betölteni a visegrádi négyek és a bevándorláspárti francia–német tengely között.

Orbán Viktor bécsi látogatása kapcsán a sajtóban egymást érték a találgatások arról, hogy Ausztria csatlakozik-e a V4-ekhez. Az osztrák parlament azonban 2016 októberében elutasította Ausztria esetleges csatlakozását a visegrádi négyek csoportjához. A csatlakozásra vonatkozó indítványt az akkor még ellenzéki Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) nyújtotta be.

Sebastian Kurz népszerűségét tovább növelte, hogy már külügyminiszterként is kiállt a visegrádi államokkal, Csehországgal, Lengyelországgal, Szlovákiával és Magyarországgal való jó viszony, illetve együttműködés mellett. Úgy vélekedett azonban, hogy a csatlakozás többek között azért sem lehetséges, mert – mint fogalmazott – a visegrádi államok egy olyan „zárt klubot alkotnak, ahova nem vesznek fel új országokat”.

Mivel Ausztria már inkább a nyugat-európai térséghez tartozik, az EU-ban zajló folyamatok befolyásolására komoly képességekkel rendelkezik. Ebből fakadóan rendkívül fontos Magyarország számára, hogy Sebastian Kurz hasonlóképpen gondolkodik az illegális migrációról, mint a V4 államai, hiszen így a brüsszeli tárgyalások során olyan partnerre tesz szert, amelyet a nyugati vezetők nem tudnak olyan könnyen lesöpörni az asztalról.

Orbán Viktor és Sebastian Kurz mostani találkozója a soron következő EU-csúcs miatt is kulcsfontosságú, hiszen azon várhatóan ismét napirendre kerül a kötelező betelepítési kvóták ügye. Az osztrák kancellár most is, illetve pár héttel ezelőtt az Angela Merkellel tartott közös sajtótájékoztatóján is világossá tette, hogy az osztrák kormány nem ért egyet a német állásponttal a migránsok EU-n belüli elosztását szabályozó kvóták ügyében.

Ausztria támogatása mellett sorsdöntő lehet a későbbiekben az olasz választás eredménye is. Ha a Berlusconi vezette jobbközép koalíció kerül hatalomra, akkor az EU egyik legfontosabb tagállama, Olaszország is a V4-ek új szövetségese lehet, és ha Maslow-nak igaza van, Európa népei sorra elküldik bevándorláspárti vezetőiket. Csak idő kérdése mindez.