Nagy pénz, nagy foci

Az elmúlt hat évben 51 százalékkal emelkedett az átlagbér, és duplájára nőtt a szakmunkás-bérminimum. A pedagógusok bérét 50 százalékkal emelte a kormány, és ugyanilyen arányban nő a jövő évig a rendvédelmi dolgozók, rend­őrök, katonák, tűzoltók fizetése is. Az egészségügyi szakdolgozók béremelése jövőre átlagosan eléri a 65 százalékot, és magasabb bért kapnak már mások mellett a mentősök, az ápolók, a bölcsődei nevelők, a szociális és a kulturális ágazat, a járási és kormányhivatalok, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal dolgozói is. A honatyák bére – hat év után – most került sorra.

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

Jelentős mértékű az emelés, és a balliberális médiában el is kezdődött a háborgás és gúnyolódás, hogy milyen ravaszul, a nyári uborka­szezonra idő­zítve, az ellenzéki képviselőket úgymond meg­vásárolva hajtották végre a béremelést. Fölösleges magyarázkodni, bár elég jó érv, hogy az ellenzéki képviselők, a makacsul demagóg DK-sokat kivéve – nekik könnyű, Gyurcsány Ferenc kádkő-milliárdos, nem szorul rá a béremelésre, a többi meg lohol utána – mind megszavazták az emelést.

Ha megszavazták, jól tették. Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci. Az a politikai színvonal ugyanis, az a bravúros teljesítmény, amivel az Országgyűlés kormánypárti többsége két ciklus óta sikert sikerre halmoz, aminek köszönhetően Magyarország mind gazdasági, mind mentális értelemben Európa egyik siker­országává vált, mi több a nemzetközi politikai erőtérben méretünket meghaladó elismerésben és tiszteletben részesülünk, az bizony feljogosít az egyébként mérsékelt ütemű, de érzékelhető jövedelemnövelésre. És mivel törvényt alkotni csak úgy lehet, hogy az minden érintett számára azonos feltételeket teremtsen, ez az emelés a politikai ellenzék számára is hasznot hoz.

Megérdemlik? Nem érdemlik? Értelmetlen ezen meditálni. A politikai ellenzék éppen úgy a jogállam részét képezi, mint a szerencsére már hosszú ideje stabil kormánytöbbség. Vagyis a Magyar Országgyűlés lépett egyet a felnőtté válás irányába, és csak remélni lehet, hogy az európai uniós mércékkel még szerény, de azért mégis számottevő jövedelmi színvonal emelkedése majd visszaköszön a honatyák politikai és morális színvonalában is. Van miért dolgozniuk, de legfőképpen van kiért. Nagy pénz, nagy foci.

Ha már itt tartunk. A horvát válogatott az ezüstéremért 28 millió dollárt kapott a FIFA-tól, ami magyar pénzben több mint hét és fél milliárd forint. Szép nagy summa, sok okos és hasznos célra lehet elkölteni, hogy ne csak a jelen legyen csillogó, hanem a jövő is. Ami a focit illeti, mi bizony ettől ma még messze vagyunk. És a világbajnokság szenzációs meccseit látva, a horvátok megingathatatlan harckészségét csodálva fogalmazódik meg az emberben, hogy amit a politikai felépítményben sikerült véghezvinni, mert a magyar politikai válogatott a nemzetközi térben is sikert sikerre halmoz, és ha nem is vagyunk világbajnokok, ott vagyunk az élvonalban, a világ számol velünk… nos, ezt a képességet kellene valahogy átplántálni a focistáinkba, akik valamiért megrekedtek a lábszagú és impotens Kádár-korban.

Miközben a junior kézilabdás lányok szép csöndben világbajnokságot nyertek, mi szégyenkezve olvassuk a magyar klubcsapatok idei első eredményeit, pontosabban szólva: eredménytelenségeit. Valami itt nincs szinkronban valamivel. Valahol valakinek ki kéne nyitnia egy ablakot, hogy a kádári bűzt végre a fociból is elvigye a huzat.