Torzonc kaméleonok a liberál-globalisták, amikor a korlátlan bevándorlásokat a multikulturalizmussal védelmezik. Holott a bajt éppen ők, vagyis az USA simlis külpolitikája idézte elő, mert a demokrácia jelszavával megtagadták a liberalizmuson kívüli kultúráktól a létezés jogát.

Egy nép vagy nemzet, egy földrész kultúrája sok összetevőjű. Nemcsak a nyelv, a szokások, az életvezetés, a magán- és köz­erkölcsök alkotó elemei egy kultúrának, hanem mindenekelőtt a vallás, a politikai berendezkedés, a hagyományok megőrzése. Ugyanis a kultúrák különféle vallásokból erednek. Az ősembernek hamarább volt vallása, istenhite, túlvilági erőkbe vetett bizodalma, mint kultúrája, „politikai” miként-létezéséről nem is szólva. Az öt földrészen évezredek alatt sokféle vallás, ennek következtében sokféle kultúra, civilizáció alakult ki, amelyek egy-egy helyi közösség életét szabályozták. Nem egymás tetszését, megértését keresték, hanem belátásuk szerint a saját maguk által jónak vélt elvek szerint alakították ki erkölcseiket, kultúrájukat, társadalmi rendszerüket és mindent, ami vele jár.

A gyarmatosító hatalmak ezen a biztonságos épületen okoztak ugyan repedéseket, de a hagyományos kultúrákat nem semmisítették meg. Az angolok, a hollandok, a belgák, a dánok, a franciák, a spanyolok, a portugálok irgalmatlanul meggazdagodtak gyarmati birodalmaikból, ide sorolom a németeket is (az első világháború a gyarmatok újrafelosztása érdekében tört ki), és 1945 után új gyarmatosítók jelentek meg a küzdőtéren, a szovjet-oroszok és az USA. Mára az Egyesült Államok maradt az egyed­uralkodó. Ő azonban primitív és csak hadtechnikailag civilizált, tehát elefánt a porcelánboltban hatalomként tud viselkedni, a gazdasági előnyök (olaj) megszerzése érdekében szétzúzta a tőle térben távoli helyi kultúrákat is. Igyekszik megsemmisíteni a kétezer éves „hellén” keresztény európai kultúrát is, és amilyen plöttyeteg agyúak a mai Európa, főleg az EU vezetői, ezt tétován és ügyefogyottan elnyűgencelik. Köztük is a volt gyarmattartó országok. (A spanyolokat és portugálokat ezúttal ne taglaljunk).

Afganisztántól Szíriáig, Libanontól Líbiáig szétverték az új gyarmatosítók a nemzeti kultúrákat, a velük járó hatalmi rendszereket, ami közbiztonság fölbomlásával, létbizonytalansággal járt. Éhhalállal és erőszakos halállal. Mert miközben multikulturális fölsőbbséget hirdettek, nem tűrnek más kultúrát a sajátjukon kívül, s mivel nekik csak civilizációjuk van, minden kultúrát megsemmisítenek. Vagyis a társadalmakat összetartó erőket, amibe beleértendő a közbiztonság is. A hellén-kereszténységet mint az Európai földrész jelenlegi állapotának megteremtőjét elsősorban a nyugat-európai volt gyarmatosító, tehát a ma keresztényellenesen viselkedő hatalmak politikusai tagadták ki az EU alapokmányából. Most ugyanezek a politikusok (vörösek, liberálisok, zöldek, kozmopoliták és ateisták) számon kérik Magyarországon a keresztényi szeretetet, mert a magyar kormány korlátozná a menekültbefogadásokat. Egyszerűen agyvelőporlasztó az, amit a neoliberalizmussal megfertőzött baloldaliaknak nevezett hangadók mívelnek. Most már a nyugat-európai, tehát gazdag és volt gyarmattartó országok is (francia, német, holland, dán, belga, angol stb.) lezárják határaikat, visszatoloncolják a tranzitországokba a menekülteket, tehát a történelmileg vétlenek nyakába zúdítják a múltbéli és jelenlegi politikai töketlenségük ódiumát.

És miközben multikulturalizmusról fecserésznek, hagyják, sőt támogatják az igazságtalan trianoni béke révén idegen elnyomás alá került őslakos magyarok nyomorgatását, anyanyelvük szabad használatától nemzeti kultúrájuk megtagadásáig bezárólag. A multikultúra nevében! E rövid írásban annyi abszurd, morbid ellentmondást soroltam föl, hogy vaskos könyvet lehetne írni belőlük.