Ha objektíven nézzük a „menekültek” helyzetét, akkor azt látjuk, hogy a többségük láthatóan kitűnő fizikai állapotban van, legalábbis az európai országok rendfenntartó erői ellen tanúsított agresszivitásuk alapján, nem is beszélve köztudottan kiemelkedő intellektuális nívójukról. Állítólag nem azért menekülnek el a hazájukból, mert gyávák, pusztán csak nem akarják, hogy megöljék őket anélkül, hogy védekezni tudnának. Ez tökéletesen érthető. A „menekültek” 80 százaléka számára azonban – akik mindnyájan fiatalok és harciasak lévén nyilván égnek a vágytól, hogy megvédjék a hazájukat és részt vegyenek a felszabadításában – egyszerű a megoldás: néhány hét alatt ki kell képezni, fel kell fegyverezni, majd haza kell őket zsuppolni, hogy harcolhassanak azok ellen, akik elüldözik és legyilkolják őket.

Az egymilliónyi „menekült” 80 százaléka egy legyőzhetetlen armadát alkotna, amely villámgyorsan leradírozná az Iszlám Államot a térképről. Nem az lenne az európai államok kötelessége, hogy segítsék őket visszahódítani a hazájukat? Nem azt fuvolázzák az európai kollaboránsaik, hogy egyébként is csak addig maradnak nálunk, amíg helyre nem áll a béke náluk? De ki fogja helyreállítani, ha nem ők maguk? Ahelyett, hogy az amerikaiak és NATO-csatlósaik vaktában dobálnak le fegyvereket már maguk sem tudják, hogy kiknek, nem lenne logikusabb ezeknek az önkéntes „hazafiaknak” adni azokat, hogy minél előbb hazatérhessenek harcolni? Elvégre nem ez a legfőbb céljuk? Ez a megoldás sokkal kevesebbe kerülne annál, mint amennyit Európa fog adni a „menekültek” millióinak és az őket befogadó településeknek. Ráadásul a hadiiparunk is szépen profitálna belőle.

Mindez persze nyilván csak kegyes óhaj marad. Úgy tűnik ugyanis, hogy a mohamedán „menekültek” számára sokkal vonzóbb Európa földhözragadt materializmusa és dekadens hedonizmusa, mint iszlám világuk magas röptű és mélyen szántó spiritualizmusa. Legalábbis erre utal a Dala-Demokraten svéd szociáldemokrata lap oknyomozó riportja, amely szerint az embercsempészek luxusélet, ingyenes szállás, nagyvonalú jóléti szolgáltatások és szolgálatkész szőke szépségek ígéretével csalják az arab megszállókat Svédországba, ahová naponta ezrével tódulnak, többségükben fiatal férfiak. Az erre szakosodott internetes portálok egyértelműen Svédországot tartják az optimális célországnak, mert ott állítólag a bevándorlók luxushotelekben dekkolhatnak mindaddig, amíg a kormány lakást nem biztosít nekik, utána pedig gondtalanul lazsálhatnak, eltartatva magukat a svéd adófizetőkkel. Csalihirdetéseiknek van egy kifejezett szexuális tartalma is, azzal kecsegtetve azokat, akik eljutnak az észak-európai ígéret földjére, hogy ott készséges, szép és szőke barátnők várják őket, akiknek úgymond „igazi férfiakra” van szükségük. (Promises of free willing young blonde girls attract Arabs to Sweden, speisa.com)

Nyilván ez utóbbi momentumra, tudniillik a muszlimok „férfiasságára” apellál egy bizonyos Sheik Muhammad Ayed nevű imám is, aki a jeruzsálemi al-Aksza mecsetben nemrég arról prédikált, hogy a mohamedánoknak arra kell felhasználniuk a migránsválságot, hogy gyerekeket nemz­zenek az európaiakkal, és meghódítsák az országaikat. „Európa elaggott és emberi utánpótlásra van szüksége”, magyarázta hallgatóságának, hozzátéve: „Európában minden szív gyűlölettel telített a muszlimok iránt. Azt akarják, hogy halottak legyünk, de elveszítették a termékenységüket, így köztünk keresnek termékenységet.” Majd így folytatta: „Meg fogjuk termékenyíteni az európaiakat! Gyermekeket fogunk velük nemzeni, hogy meghódítsuk az országaikat!” Az imám szerint „akár tetszik nekik, akár nem”, az amerikaiak, az olaszok, a németek, a franciák kénytelenek lesznek befogadni a „menekülteket”, és az „eljövendő kalifátus” nevében azzal fenyegetőzik, hogy „Allah akaratából rövidesen eltiporjuk őket”. (Al-Aqsa Mosque Address: Europe Wants the Muslim Refugees as Labor; We Shall Conquer Their Countries, youtube.com) Addig is, amíg sort kerítenek a nagy leszámolásra, Allah spártai aszketizmust hirdető dzsihádistái a jelek szerint szeretnék minél kellemesebben múlatni a napjaikat, lehetőleg persze az európai kafírok költségén, és nem csak Svédországban. Egyelőre bagatell 2000 euró zsebpénzzel is beérnék havonta. Követelésük nyomatékosítása végett néhányan közülük éhségsztrájkba kezdtek Ausztriában, és ismerve a sógorok „tökösségét”, nyilván nem is eredménytelenül. (20 Asylwerber traten in Hungerstreik: Sie fordern 2.000 Euro netto Taschengeld, unzensuriert.at, 2015. szeptember 18.)

Időközben hosszas sumákolás után végre a német sajtó is (pl. a Westfalen-Blatt) pedzegetni kezdi a „menekültekhez” köthető nemierőszak-járvány témáját. Az áldozatok 13–55 éves korú lányok és asszonyok, néha kisfiúk, maguk is migránsok – vagy éppen őshonosok, akiket „szabad prédának” (Freiwild) tartanak, megtámadnak, megerőszakolnak, prostitúcióra kényszerítenek afrikai és ázsiai ember(?)társaik. Amint azt a hesseni regionális gyűlésnek címzett levelükben német szociális munkások szervezetei írják, a menekültszállásokon „a nők… éjjel nem használják a vécét a nemi erőszak és a rablás veszélye miatt, …de sokak számára még világos nappal is ijesztő helyzet átmenni a táboron”. Ráadásul a sors iróniájaként sok nő éppen „a nemi erőszak, a kényszerházasság vagy nemzőszerveik megcsonkításának fenyegetése elől” menekült Európába.

És vajon milyen következtetést vonnak le ebből a szociális szervezetek? Hogy az iszlám vallás mégsem olyan békés, mint a propagandistái állítják? Hogy összeegyeztethetetlen a nyugati életmóddal? Hogy a mohamedán honfoglalók növekvő áradatát lehetetlen integrálni? Egyáltalán nem. Csupán azt követelik, hogy az átmeneti szállásokon különítsék el egymástól a férfiakat és a nőket. És a német nők elleni szexuális jellegű támadások? Ezek szót sem érdemelnek számukra. Ahogyan annak a hétéves német kislánynak az esete sem, akit augusztus 3-án gyalázott meg egy „menekült” Chemnitzben, a fasizmus áldozatainak szentelt emlékparkban. Így ő is annak a több millió német lánynak és asszonynak a sorsában osztozik, akiket a második világháború után vetettek oda a győztes szövetségesek, majd a harmadik világbeli megszállók karmai közé – engesztelő áldozatul Németország nemzetiszocialista múltjáért.