Vagyis, azon töprengek, mitől hervatag, szinte nem is létezik az ellenzéki politika? Mert az képtelenség, hogy a XXI. század elképesztő technikai színvonalán bármit is el lehessen titkolni a tömegek előtt. Oktalan a balliberális hivatkozás arra, hogy vidéken beszűkült a médiájuk hatóköre. A véleményközlés gátlástalanul terjedhet az egész országban, bal felől is, még ha nem is nekünk fütyül.

Fotó: MTI, archív

Orbán Viktor tusványosi beszéde megadta a kegyelemdöfést a választáson padlóra került ellenzéknek. Annak ellenére, hogy Orbánnak szinte egy szava sem volt ténylegesen az ellenzékről és az ellenzék ellen. A halálos döfést a beszéd zsenialitásától kapta áttételesen. De már fölfakadtak a fanyalgoncok, akik a beszédet is, Orbánt is megkísérelték leminősíteni. De hát mit is döfködjön Orbán az ellenzéken, ami voltaképpen nincs is, ködszurkálás, ha vele foglalkozott volna.

Ez a beszéd zseniális volt, talán a legkiemelkedőbb az összes Orbán-beszéd közül, mert szónoki teljesítményét nem formai értékei, hanem mondanivalója határozta meg. Egyedülisége abban rejlik, hogy még a nemzeti oldal sem meri nyíltan kimondani, hogy Orbán nemcsak Kárpát-medencei, közép-európai, hanem európai távlatokban beszélt. És ezt tette kivételes szellemi képességgel.

Sajnálatos dolog, de tény, hogy az átlagember (amihez sorolom a zsurnalisztát, az írót, a tudóst is) nem, vagy csak ritkán mer önállóan véleményt mondani. Nem csak a politikában, a legkülönfélébb szakmákban is. Mert az ember hajlamos veleszületett nyájösztönének kiélésére. Titkolja önálló értékrendjét, ami sokszor nincs is. Ezért mielőtt véleményt mondana, másra kacsintgat. Szeret az agytalanság posványában dagonyázni. Az önálló véleményalkotás számára tortúra. Így keletkeznek a hamis kánonok. A független gondolkodókat pedig elkaszálják. Orbán is saját meggyőződése szerint járja a maga útját. Nem igazodik máshoz, csak a tények érdeklik – nemzeti szemszögből. Ami ezúttal európaivá tágult. Őt is igyekeznek elkaszálni, de erről már lekéstek. Az MSZP meg…Istenem!

A tusványosi beszédre fölfakadt dühkitörésszerű vélekedéseknek van egy fura-bura azonossága ellenzéki politikusok és választópolgáraik vélekedésében. Ez pedig a nyílt vagy burkolt magyarellenesség. Megáll az eszem attól, hogy ez a hagyomány még mindig létezik. Most csak a nácikig vezetem vissza a kezdeteket, de az folytatódik a moszkoviták nézeteiben, majd 1990-től a liberálisok, nevezetesen Szabó Miklós történész, Kertész Ákos író, meg a többi magyarellenességében. És meg kell hogy mondjam, akadnak köztük tehetségesek is. Magyarellenességük kiindulópontja voltaképpen politikai nézeteikből ered, de magyarsimfeléssé silányul.

Az az őrület persze, hogy voltaképpen a magyarellenesség hordozórakétái már megsemmisültek. Mert lényegében nem létezik kommunista párt, mozgalom, de liberális párt sem. Az elmúlt években támadt labilis liberális pártok a 2018-as választás után önmagukat falják föl.

Mégis. Mi az oka az ellenzék lassú megsemmisülésének? Az én közvélemény-kutató intézeteim a balliberális média beszélgetőműsorai. Belőlük kiderül, hogy voltaképpen egyetlenegy értelmes ellenzéki van: Csintalan Sándor. (De ezt ő is titkolja.) Legyen az betelefonáló gyalogkakukk vagy hivatásos liberó, mind lehangolóan hülyönc.