Hazai ellenzéki berkekben (berek alatt értve a politikusokat, sajtót és saját belterjes nyilvánosságukat) kiverte a biztosítékot Orbán Viktornak a Burkus Hírharsonában megjelent interjújának egy megjegyzése, amelyben a kormányfő a fogalmak jelentéséről feltett provokatív kérdésre válaszul így szólt: „Mert például mi az, hogy madár? Tolla van, szárnyai, tojással szaporodik, csőre fejlődött, a rendszertan szerint a gerincesek törzsének egyik osztálya. Amire mindez nem mondható el, az nem madár, hanem valami más.”

Még mit nem!, hördültek fel idehaza. Nehogy már a miniszterelnök definiálgasson, mint megfellebbezhetetlen despota. Mifene kirekesztő megbélyegzés ez mindenkivel szemben, aki nem fér bele az orbáni madáruniverzumba?

– A légy talán nem madár? – visított fel a netadós, pedagógusos, taxis tüntetésekről jól ismert jogvédő polihisztor. – Az is repül. Legyen a légynek is fészke, ne madárkodjunk már örökösen!

– És az író talán nem madár? – fogalmazta meg a Kossuth-, Prima, Táncsics- és Ösztön-díjas alanyi költő, ellenzéki performanszok lánglelkű szónoka. – Annak is van tolla. Még ha ez csípi is a cenzúrát visszakívánó állami vezetők csőrét, és legszívesebben így putyinkodnának a kritikus hangú literátorokkal: Toll, sztoj!

– Na és az emlősök? – vonta fel megrajzolt szemöldökét a meztelen showműsorok pucérista celebharcosa. – Az emlősök talán nem madarak?

– És mi ez a náci-marxista katyvasz törzsekről, fajokról és osztályokról? – értetlenkedett a liberális értelmiség.

– Én is madár vagyok. Je suis oiseau. Ich bin Vogel – harsogták plakátokról, kitűzőkről és a százhetven követővel büszkélkedő „Hatmillióan a madárkirekesztés ellen” Facebook-csoport oldaláról.

A miniszterelnök szája szegletében kisfiús mosollyal nyugtázta a felhördülést:

– Madárnak lenni nem minőség, hanem definíció kérdése. Úgy vélem, az emlősök, a legyek vagy az írók nem madarak. Én még önöket sem nézem madárnak. De ha nagyon ragaszkodnak hozzá, megtehetem.