Az alaptörvény-módosítási játszmának, amely a Fidesz és a Jobbik, valamint Orbán Viktor és Vona Gábor között bontakozott ki, a miniszterelnök javaslatának parlamenti leszavazása csak a második menete volt. November 4-én Alkotmánymódosítási játszma című elemzésemben részletesen végigvettem, hogy miért is lehet csak zérus összegű játék mind a Fidesz, mind a Jobbik számára az alaptörvény-módosítási huzavona.

Ugyanígy azt is jeleztem, hogy valószínűleg csak nemzetközi téren kellett volna egy érv a kvótavitában a kormány számára, egyébként a hatályos törvények – amelyeket, ne felejtsük el, a Fidesz-kormány javaslatára a Fidesz–KDNP-s többségű parlament hozott 2015 szeptemberében – tökéletes védelmet adnak a tekintetben, hogy a magyar hatóságok, fegyveres erők és bíróságok a legszigorúbban ellenőrizzék a migrációs folyamatot, és ellenálljanak a magyarországi letelepedésnek is.

Azóta Rogán Antal szinte szó szerint erre az álláspontra jutott az ATV-nek adott interjújában, s nyilván csekély jelentőségűnek tüntette fel a „hazaáruló” Jobbik tartózkodását a Fidesz alaptörvény-módosítása kapcsán.

November 4-én arra az álláspontra jutottam, hogy a Fidesz számára a következők miatt nem lehet nyertes az alkotmánymódosítási játszma:

1. Azért, mert a népszavazás jogi érvénytelenségét még lehetett „politikai érvényességgel” magyarázni, hiszen 3,3 millió választó akaratának nyílt kifejeződése a kormány politikája mellett nem kis fegyvertény, ám a parlamenti jogalkotásnak csakis jogi relevanciája van. Vagyis az alaptörvény Orbán Viktor által kezdeményezett módosításának leszavazását nem lehet semmilyen módon sikernek feltüntetni. Nem lehet róla azt mondani, hogy bár jogilag sikertelen az alkotmánymódosítás, de politikailag fantasztikus eredmény. (E problematika karikírozására született Stumpf András szellemes írása a mandiner.hu-n Igenis átment az alkotmánymódosítás! címmel.) Vagyis Orbán és a Fidesz–KDNP szimbolikus alulmaradása az általuk legfontosabbnak nevezett nemzeti kérdésben megmagyarázhatatlan a letelepedési kötvényekhez ragaszkodással együtt.

2. A letelepedési kötvények ügyét, ezek off-shore cégekhez kötöttségét, valamint egy szűk kör százmilliárdos gazdagodását a Jobbik sikerrel tette közbeszéd tárgyává, és sikerrel – és jogosan – várta el a nagy betelepítésellenes hangulatban, hogy „a gazdag migránsokat se engedjük be az országba” letelepedési kötvények által. Vagyis bármennyire is szerette volna a Fidesz, hogy ettől függetlenítse a letelepedési kötvények kivezetésének ügyét és jó, hasznos konstrukciónak nevezze a saját szavazói elismerése mellett, bizony ez nem sikerült. Több felmérés is egyértelműen kimutatta, hogy a Fidesz-szavazók sem szeretik a letelepedési kötvények ügyét. Különösen azon hírek mentén nem, hogy még az alkotmánymódosítás hetében is nyílt Irakban forgalmazó iroda három hónapos engedéllyel, és még november 2-án is átment az Országgyűlés gazdasági bizottságában kormánypárti szavazatokkal egy olyan módosító indítvány, amely engedélyezi, hogy a ciprusi Migrat Immigration Asia (MIA) Ltd. Malajzia, Mongólia és Dél-Korea mellé a Seychelles-szigetek állampolgárai és vállalkozásainak tulajdonosai körében is forgalmazhassa a magyar letelepedési kötvényeket. Aztán persze visszavonták a már elfogadott előterjesztést, hiszen igencsak világossá tette volna, hogy a Jobbik pont az ilyen javaslatok miatt nem szavazza meg az alaptörvény-módosítást, és követeli a letelepedési kötvények megszüntetését.

Mindezek mellett a Fideszt politikai kényszere, el nem fogadott alkotmánymódosítása, valamint a jobboldali közvélemény előtt is kínosnak vélt letelepedési kötvényhez való ragaszkodása maximum döntetlenre predesztinálta az alkotmánymódosítási játszmában a Jobbikkal szemben.

És november 4-én, majd november 9-én azt is világossá tettem, hogy a Jobbik a látszólag Fidesznek lekevert két nagy pofon után miért és hogyan tud maximum döntetlenre kijönni a kormánypártokkal szemben és miért nem nyerheti meg az alkotmánymódosítási játszmát.

1. Azért, mert a Jobbik és Vona nem készült megfelelően erre a játszmára. Megvolt az ötlet – a letelepedési kötvény megszüntetésének kikényszerítése –, de nem volt mellé téve a jogi, stratégiai algoritmusa. November 4-i írásomban világossá tettem, hogy önálló alkotmánymódosítási javaslat és a letelepedési kötvény megszüntetésére tett kezdeményezés nélkül, a Fidesz normaszövegével még csak nem is vitázva elég nehéz lesz a Jobbiknak saját igaza mellett kiállni. Merthogy, ha a Fideszre vonatkozik az, hogy a parlamentben jogi érvényesség van és a politikai érvényesség ebből következik, akkor ugyanez a Jobbikra is igaz. Vagyis lehet nagy arccal egy politikai igényt megfogalmazni, de ha ennek nincs kodifikált szövegjavaslata a jogalkotás asztalán, akkor az nem több, mint szájhősködés. (A Jobbik – olvasva a Demokratát – aztán gyorsan beadott egy javaslatot, amit sürgősséggel akart tárgyaltatni egy nappal az alkotmánymódosítási szavazás előtt, de persze ez semmi több nem lett volna, mint ugyanaz a hiperaktivizmus, amit a kormánypártok részéről ő maga is kritizált korábban.)

2. November 8-án aztán a Magyar Időkből „értesült” a Jobbik, hogy mit kéne lépnie, mert amennyiben a leszavazásnál megáll az alkotmánymódosítási játszmában, akkor bizony még döntetlenre sem hozhatja a játszmát. És csak egy módon léphet előre, ha a korábban megspórolt munkát behozza, és olyan alkotmánymódosítással áll elő, ami tiltja a letelepedési kötvények, vagy bármilyen más hasonló konstrukció alkalmazását a magyarországi letelepedés, állampolgárság-szerzés területén. „Ekkor újabb fejtörést okozhatna a Fidesznek. Ennek hiányában viszont a Fidesz sikerrel fogja kommunikálni, hogy csakis ő képes megvédeni Magyarországot a kényszerbetelepítéstől.”

És lám, a jó tanuló Jobbik ért a szóból, és végül önálló szövegjavaslattal állt elő. Ez a Fidesz javaslatától annyiban tér el, hogy tartalmaz egy kitételt, amely szerint: „anyagi ellenszolgáltatás ellenében nem szerezhető” külföldi állampolgároknak Magyarországon tartózkodást lehetővé tevő okmány.

Jó reggelt kívánok!

Talán, ha Orbán Viktor dolgozószobájába Vona Gábor ezzel a javaslattal megy be, és nemcsak politikai feltételként, hanem jogi javaslatként is megformálja akaratát, akkor komolyan kellett volna venni. E nélkül viszont csak az a bokszoló, aki Mohamed Alit két ütés erejéig sarokba szorította, de valójában annak örül, ha a bokszlegenda ellen egyáltalán végigviszi a meccset, és a következő pillanatban nem kap egy akkorát, hogy a ring túloldala adja másikat. A jobboldali szavazók előtt persze a letelepedési kötvény irritáló, de az még irritálóbb, hogy ezért a Jobbik Gyurcsány és az MSZP mellé állt. Ez is csak erősíti a tényt, hogy Vona és a Jobbik győztese biztos nem lehet a meccsnek. Igaz, Vonának csak a játszma hazai pontozására kell figyelnie, míg a miniszterelnököt Brüsszelben és az USA-ban is pontozzák. Az USA-elnökválasztás egyértelműen Orbán erősödését hozta pillanatnyilag. Trump nemzetközi muzsikálása azonban még rejtély, így az is, hogy a magyar diplomácia és a miniszterelnök Egyesült Államok általi karanténja miként lazul majd a választásokig hátralévő másfél évben. De az biztos, hogy a brüsszeli pontozók nyíltan elfogultak Orbánnal szemben. Így az érvénytelen népszavazással járó társadalmi legitimitás hiánya mellé már a jogi legitimitás hiányát is fel tudják hozni a miniszterelnöknek a sikertelen alkotmánymódosítás után.

A letelepedési kötvény megszüntetése már kötelező elem a Fidesz számára. E nélkül a Jobbik a győztese az alkotmánymódosítási játszmának. Akkor is, ha most a Fidesz megszavazza a Jobbik módosítását.

A pontozásos döntetlennek egy forgatókönyve lehet – megint előre írom –, ha a Fidesz önálló törvényjavaslatként, módosításként egy hónapon belül kivezeti a letelepedési kötvényt, és februárban – már ennek hiányában – újra parlament elé viszi az alkotmánymódosítást. Ekkor a VII. módosítás megszavazását mind a Fidesz, mind a Jobbik sikerként tudná kommunikálni. Senki nem lenne biztos vesztes, ahogy senki nem lenne biztos nyertes sem.

Egy azonban bizonyos: a versenyfutás egyre erőteljesebb a jobboldali szavazatokért, amelyben a Jobbik a kiábrándult Fidesz-szavazókra mindenképp kivetette a hálóját, miközben a legerősebb ellenzékiként simán számít baloldali szavazókra is, akiknek a lényeg, hogy „biztos ne a Fidesz és Orbán nyerjen”. A Fidesz pedig igyekszik úgy tenni, mintha a 3,3 millió szavazó már biztos benne lenne a Fidesz zsákjában, és ezzel az „új egységgel” már szinte csak be kell várni a 2018-as választásokat. És emellett megy a közvélemény-kutatási verseny is a politikai piacon.

Most épp azt hallottuk, hogy az alkotmánymódosítás leszavazásának hetén – korábbi adatgyűjtés mellett – „tovább erősödött a Fidesz” – mondja a kormányzati megbízásokból élő intézet. Ahogy a Jobbik intézete meg azt harsogja, hogy a „Fideszesek sem kedvelik a letelepedési kötvényeket”. Hillary Clinton közvélemény-kutatói meg a választások előtt egy nappal is telekürtölték a világmédiát, hogy 90 százalék az esélye Clinton győzelmének. 24 órával később meg Trump Obamával tárgyalta a Fehér Ház átadás-átvételét.

Mindez azt mutatja az összes választásra készülő európai országnak, hogy a régi elemzők, a régi instrumentális előnyökön nyugvó kampánygyőzelmek, a halmazelméleten és oksági viszonyokon nyugvó kampányok kora, amelyben címlistákkal szaladgálnak aktivisták, lejárt.

Az új eszme a Big Data. Az új elemzések és kampányok kulcsszavai, pedig: a korellációk, valószínűségeloszlások, folyamatadatok és politikaiprofil-képzések. Aki erre készül – ahogy Trump tette – az fog majd stabilan győzni, ha nem is 2017-ben, 2018-ban, de a 2020-as évektől biztosan. És ez már nem politikai ideológia kérdése lesz.

Az alkotmánymódosítási játszma döntetlenje is egy letűnt kor letűnt játszmája, még akkor is, ha egy része csak a közeljövőben, netán az új évben, 2017-ben zárul.

Jó reggelt!