Az Európai Unió parlamentjének liberális frakciója hétfőn terjeszti elő azt a javaslatát, hogy indítsa el az unió Magyarországgal szemben az EU-szerződés 7. cikkelye szerinti eljárást, mivel szerintük fennáll a veszélye annak, hogy hazánk súlyosan megsérti az uniós értékeket. Ennek az eljárásnak az eredménye Magyarország szavazati jogának felfüggesztése lehet.

De ennél többről van szó. Miközben az EU jóléti intézményrendszere recseg és ropog, az uniós nagyhatalmak vezető politikusai nem tudják, hogyan faroljanak ki az egyre nagyobb szorításból, a baloldaliak, a liberálisok és a multinacionális nagytőke – micsoda izgalmas együtt­állás! – a bevándorlók minél nagyobb arányú befogadását sürgetik. Ebben a válságos helyzetben egyedül Magyarország politikai vezetése engedheti meg magának azt a luxust, hogy azt mondja, amit gondol, úgy cselekedjék, ahogy a lakosság túlnyomó többségének hasznos, mivel ismeri a túlnyomó többség véleményét, élvezi bizalmát. Vagyis Magyarország a józan észt és a higgadt, de határozott cselekvést képviseli egy olyan helyzetben, ahol senki se tudja, mit hoz a holnap. Azt a Magyarországot akarják tehát az európai liberálisok ellehetetleníteni, amelyik értelmes választ képes adni a migrációs kihívásra. Nyilvánvalóan éppen ez velünk a baj.

Kövér László, az Országgyűlés elnöke mondta pár napja erről a szegedma.hu hírportálnak, hogy az uniónak „vagy sikerül megtalálni Európán és a világon belül az együttműködés új, kölcsönös előnyökön alapuló rendszerét, ahol nem a hatalmi, az imperiális gondolkodás dominál, nem az a központi kérdés, ki hol terjeszti ki befolyását, milyen potenciális erőforrások felett uralkodik, mekkora területet, ásványkincsvagyont mondhat magáénak akár a másik letaposása árán, vagy ha nem változik meg a nagyhatalmak gondolkodása, akkor elvesztek az élet esélyei is gyermekeink, unokáink számára!”.

Az a megdöbbentő, hogy ezekkel a szavakkal az Európai Unió 500 millió lakosából legalább 400 millió egyetért, azonban egy-két volt kelet-európai országot leszámítva a nyilvánosságot, a gazdaságot és a politikát a maradék százmillió legagresszívabb, legradikálisabb szárnya tartja a kezében, ez alakítja a többség véleményét. Nem meglepő, hogy az unió a bevándorlás hatására szétszakadni látszik a bevándorlás ellen határozottan védekező, illetve védekezni akaró és szándékozó, másfelől az ez ellen védekezni nem merő, a védekezni akarókban ellenséget látó részre.

Ugyancsak Kövér László mondta az idézett interjúban, hogy azzal a gazdasági potenciállal, amivel az EU rendelkezik, „a kultúrának azzal a sokszínűségével, ugyanakkor mélységével, amit az elmúlt ezer esztendőben vagy még hosszabb idő alatt felhalmozott, még mindig nekünk kellene valamilyen mintát mutatni, kezdeményezően fellépni a nemzetközi viszonylatokban, a vitákban, de sajnos az EU eleddig e tekintetben is kudarcot vallott. Nem csak egységes gazdaságirányítási rendszere nincsen, egységes külpolitikai akaratképző mechanizmusa, amögött egységes katonai fellépésre lehetőséget adó hadereje sincs”. Amint maliciózusan megállapította, az unió gazdasági potenciálját tekintve a világ első számú hatalma is lehetne, de csak egy politikai és katonai törpe. Jól látta ezt Berzsenyi Dániel már 200 évvel ezelőtt: „Nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.” Lélek és szabadság Magyarországon már otthonra talált. Európa pedig, bár tagadja, figyel ránk.