Fantáziátlan korunkban kézlegyintéssel megyünk el a csodák mellett, esetleg racionálisnak nevezett magyarázatot találunk rájuk, szigorúan tudományos alapon.

Antigoné történetétől Nagy Imréig a történelem visszatérő kérdése az elhunytaknak adandó végső tisztesség fontossága. Mondhatnánk, hogy ez az életben maradottak gesztusa, végül is a tetemnek mindegy, miképpen porlad. Ámbár, ki tudja?

Néhány évvel ezelőtt az angliai Leicester városában, egy parkoló alatt megtalálták a bosworthi csatában elesett, és Shakespeare miatt negatív jelképpé vált III. Richárd csontjait. A derék angolok – bár ez a múltba révedés nem túl EU-konform – középkori külsőségek közepette, nagy csinnadrattával, méltó nyughelyre helyezték hajdani királyukat a leicesteri katedrálisban. Eddig a dolog a materializmus szabályrendszerében is értelmezhető, még ha nem is mindennapi, ha 530 év után rátalálnak egy uralkodó maradványaira.

2015. március 21-én játszották az angol labdarúgó bajnokság harmincadik fordulóját, a Leicester City csapata kikapott (tizenkilencedszer a szezonban); 4 győzelemmel és 7 döntetlennel az utolsó (20.) helyen állt. Március 26-án eltemették Richárdot. A következő fordulóban, április 4-én, a leicesteri focisták 2-1-re megverték a West Hamet, a hátralévő nyolc meccsükből hetet megnyertek, végül a 14. pozícióban végeztek.

A 2015–16-os bajnokságnak ettől függetlenül a Leicester esélytelenül vágott neki, volt fogadóiroda, amelynél 1:5000 arányban lehetett a győzelmükre fogadni. Jelenleg, 3 fordulóval a vége előtt, a csapat vezeti és minden bizonnyal meg is nyeri a bajnokságot. Ha nem sajnáltunk volna rá ezer forintot, most ötmilliót kapnánk vissza.

Vajon mi kihámozzuk-e valaha a Richárd-kortárs Mátyás és a többi királyunk csontjait az összekeveredett lábszárak és koponyák közül, és rendezünk-e számukra méltó temetést Fehérváron? Lehet, nemcsak a Videoton nyerne Bajnokok Ligáját, hanem egy kicsit Mária Országa is összeszedné magát.