Legyen-e gender szakon mesterképzés?

A Demokrata augusztus 22-i számában három cikk is foglalkozik a kérdéssel. Bencsik András vezércikke jogosan genderháborúnak nevezi a balliberális kulturális hegemónia elleni fellépést, és rámutat a kétneműség megtagadásának és Európa népességfogyásának az összefüggésére. Bencsik András a „fertőzött szavak” közé sorolja a tisztátalan „gender” kifejezést, ami azért is találó, mert a „gender” alapvetően tartalom nélküli szó, amely alatt mindenki azt ért, amit akar, vagy azt magyarázza bele, amit akar, mint Kopp Mária és követői is. Kopp Mária szerint „hogy mit jelent a férfi és a női szerep a mai világban – a genderkutatás erről szól”. Kérdés azonban, hogy a témát a szociológia és humán etológia tárgyköréből miért kell egy tisztátalan fogalom körébe sorolni?

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

Vitatható az állásfoglalás azért is, mert tudományos köntösével eltakarja a fogalom veszélyét, amely a nemi identitás fellazítása révén a társadalom legfőbb építőegységének, a családnak a rombolását segíti elő. Amikor Németországban már hivatalosan is bevezetik a harmadik nemet, a gyermeket az iskolában a genderideológiára és a homoszexualitás elfogadására oktatják, „semleges WC-ket” létesítenek, Angliában felszólítják a tanárokat, hogy ne használják a „fiúk” és a „lányok” kifejezést, akkor megálljt kell parancsolni a balliberális elmebajnak.

A Biblia a férfi- és a női szerep minden elemét pontosan leírja, és ehhez nem kell hozzátenni semmit. „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet.” (1Móz 1, 27-28.) A teremtés pillanatában Isten meghatározta a nők legfontosabb feladatát, az anyaságot.

De az ember letaszította a trónjáról Istent, és önmagát ültette a helyére. Megszűnt az istenfélelem, a keresztény értékrendet – Isten, haza, család – az istentagadás, az individualizmus és a hedonizmus váltotta fel. Isten helyét elfoglalta a pénz, a hatalom és a gyönyör. A nők felszabadításának a jelszavával a feminizmus és a liberalizmus elősegítette a házasság és a család leértékelődésének a folyamatát, és megteremtette az eszmei alapot a családok felbomlásához. A korábbi normákat lerombolták, a család nem szent, a családi élet tisztaságának az igénye, a házasság és a gyermekek hosszú távú érdekeit biztosító hűség elavult. A házasság intézményének válságát az erkölcsi hanyatlás, a szabad szerelem és az élet elpusztításának a szabadsága, az abortusz legalizálása tovább mélyítette. A holtig tartó házasság helyére rövid életű, egymást követő párkapcsolat és a korlátlan nemi szabadosság lépett. A szexuális forradalom lerombolta a házasságot, tönkretette a családot, felszabadította a magzatgyilkosságot, és kitolta, csökkentette, sok esetben megszüntette a gyermekvállalást. Mivel a házasságok stabilitása megszűnt, az édesanyák nem hozzák világra magzataikat. Ki vállal gyermeket, ha a párkapcsolat élettartama hónapokban, legfeljebb években mérhető? Ki vállal több gyermeket, ha a házasság ingatag alapokon nyugszik, és bármikor felbontható?

Az emancipáció, a nők világméretű átnevelése megváltoztatta a nők helyzetét. A nők tanulnak, dolgoznak, karriert építenek – és nem, vagy később mennek férjhez. De a nők munkavállalása – akár kényszerből, akár hivatásból történik – gyökeres változásokat idéz elő a családok életében. A dolgozó nők életéből nem jut elegendő idő a családra. A nők munkába állítása lényegében nem más, mint társadalmi méretű születésszabályozás. Nyilvánvaló, hogy napi nyolc óra munka mellett 5-8 gyermek felnevelése nem lehetséges, és azok az anyák, akik a kettős terhelést nem bírják, inkább a gyermekről mondanak le. Ne csodálkozzunk, hogy a nagycsalád kuriózum, hogy munka mellett az anyák egy vagy két gyermeket vállalnak – vagy egyet sem.

Kopp Mária statisztikái számszerűen igazolták a jó házasság, kiegyensúlyozott család életvédő szerepét, de a de­mog­rá­fiai krízishelyzetünk okainak felszámolására, többek között a házasság stabilitásának helyreállítására nem adnak receptet. Bencsik András kérdésére – miért nem lesznek apák a fiúkból és anyák a lányokból? – összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a hit- és erkölcsrombolás, a társadalom ideológiai átnevelése, a magyar társadalom fizikai és lelki ellenálló képességének megroppanása, a házasság instabilitása, a nők munkába állítása, a fogamzásgátlás és az abortusz legalizálása együttesen felelős demográfiai helyzetünk alakulásáért.

A helyzet súlyosságát csökkentő, gyakran hallott szlogen, hogy a népességfogyás világjelenség. Ez is a megtévesztő féligazságok közé tartozik, ugyanis Európa népessége valóban fogyatkozik, de a világ nagyobbik része már képtelen ellátni egyre inkább szaporodó lakóit. A jelenlegi szervezett és támogatott népvándoroltatás áhított célja éppen az „űr” kitöltése, a munkaerő pótlása lenne Európában, noha erre az útnak indított népesség tökéletesen alkalmatlan.

Amikor Orbán Viktor a magyarság megmaradását, a népességfogyás megállítását a kormány elsőrendű feladataként jelölte meg, akkor az ELTE a „gender szak” elindításával kívánt hozzájárulni a kormány céljaihoz. Figyelemre méltó, hogy a szak meghirdetését korántsem kísérte olyan médiavisszhang, mint megszüntetésének szándékát. Lass Gábor cikke jól érzékelteti a kérdés tapogatózó jellegét: „Az Emmi megszüntetné a magyarországi gender szakok állami finanszírozását.” Még nem biztos? De vajon miért kezdeményezte az ELTE a gender szak bevezetését? Milyen igényeknek kívántak eleget tenni? Netán nekünk is csatlakozni kell a genderideológia népszerűsítéséhez?