Az ember visszasírja kissé a 2000-es évek elejét. Voltak a szocik, a Szadesz, azt annyi. Nem volt ez a totális káosz a baloldalon. Nem nagyon lehetett összekeverni a dolgokat. (Hogy azok az évek mára mennyire történelmi távlattá váltak, az is jelzi, hogy húszéves unokaöcsémnek semmit nem mond az a név, hogy Tölgyessy Péter, a Pető Iván se rémlik, s mikor mentő kérdésként feldobtam Torgyán Józsefet, zavartan rázta a fejét. Pedig nem buta a kölök.)

Átbogarásztam a leggyakrabban olvasott és – épp ezért – legkártékonyabb ballibsi hírportál összefoglalóját a baloldal viszonyulásáról a kvótaszavazással kapcsolatban, de csak a fejem fájdult meg. A végeredményt összesítettem egy kis papíroson. A ballibsik bojkottálják a népszavazást, kivéve Fodor Gábor szerepjátékos körét, akik igennel akarnak szavazni. (Hogy mivel tudják megindokolni, miért jó nekünk, hogy veszélyes és eltartani való bűnöző tömeget kéne befogadnunk, elképzelni sem tudom, azt meg mégse mondhatják, hogy azért, mert ezzel is rúgunk a magyarságba, és Orbán ideges lesz.) A szocik kicsit sajátosan állnak a kérdéshez, mert bojkottálják a dolgot, de azért küldötteket delegálnak a szavazatszámláló bizottságokba. Mindegy, írjuk ezt is a „népi demokrácia” meg a „hívő tagozat” mellé. Közvetlenül a Szilvásy-féle – unokaöcsémnek ezzel a névvel már nem is próbálkoztam – kormányzati jósda alá.

Legalább ennyire bizarr a radikális meg metafizikus jobboldal elitizmusa. Az efféle elitizmus leginkább az úgynevezett rangkórságban nyilvánul meg. Mindenki arisztokratának vallja magát, a tömeget lenézi – ennek oka általában sok-sok idegen szó birtoklása –, miközben az illető annyit nem tud felmutatni, mint egy átlag buszsofőr. Mindenki úgy véli, hogy a tömegnek kuss, s ebbe a tömegbe általában önmagát nem érti bele, pedig lakhelye leggyakrabban Csepel vagy Újpest panelrengetege. Mely akkor is panel, és ő akkor is Horváth Laci, ha magát Ladislaus Croatiusnak írja a Facebookon, s naponta posztol egy Evola-idézetet. n