Az ateisták kaján örömmel harsogják, hogy haldoklik a kereszténység. Európában valóban szörnyű pusztítást végzett a Teremtést alapjaiban félreértő materialisták és liberálisok szellemi terrorja. Azért még korai lenne kongatni a vészharangot; örömmel állapítottuk meg Olaszországban, hogy a néhány évvel ezelőtti áldatlan állapotokhoz képest, amikor gyakorlatilag minden katolikus templomba csak belépő ellenében lehetett (volna) bemenni, most mindenütt ingyen várták a hívőket, a keresőket és a turistákat is. Régi vesszőparipám (még e helyütt is írtam róla), hogy nem túl élő az az egyház, amely maga is elsősorban múzeumnak tekinti Isten házát. Szerencsére a sokat támadott Ferenc pápa ez ügyben valószínűleg intézkedhetett, mert Rómában sehol sem állták jegyszedők az utunkat.

De újabb korok, új vívmányok! A bejutást ezúttal ellenőrzőkapuk, fémkereső detektorok nehezítik, s minden nagyobb műemléknél fegyveres, golyóálló mellényben feszítő katonák teremtik meg a hangulatot. Mi ráadásul rögtön az elsőnél lebuktunk, mert a magunknál tartott családi uzsonnázókészlet értelemszerűen késeket is tartalmazott. A szigorú tekintetű olasz katona némi hökkent arckifejezéssel emelte ki a látszólag jámbor, négy világos bőrű gyermekkel érkező családanya átvilágított táskájából a félelmetes fegyvereket. Kénytelenek voltunk otthagyni a vágó- és szúróeszközöket a sátorban, míg megnéztük a Santa Maria Maggiore-bazilikát. A végén a feleségem visszament értük; ilyesmit nem hagyunk veszni. Lányom javasolta, hogy a Rejtő-műveltség tesztelésére e szavakkal forduljon a parancsnokhoz: „Uram, a késemért jöttem.”

Sajnos azonban mi még mindig periféria vagyunk ebben az EU-ban, így a mi nagyjaink nem váltak eléggé közkinccsé. A „Signore, sono venuta per il mio coltello” klasszikus mondat mindössze zavart mosolyt varázsolt a tiszt arcára; mit sem értett a mögöttes tartalomból. Bezzeg, ha Kassai Viktor nem adja meg néhány nap múlva a tizenegyest a németek kezezésénél, megemlegették volna a magyarok istenét!