Jelenlegi hely

Jön a Fidesz 2.0

Bencsik András
Bencsik András képe

És akkor Nagy Ervin színművész, a Berlinben díjat nyerő film szereplője, ahogy a filmes szakmában ezt tőle elvárták, szépen belefingott a nullás lisztbe: „Saját jó minták híján ez a társadalom addig izmozott, míg posztkommunista rendszert hozott létre. Nem Orbán Viktor szervezte meg Magyarországot, hanem a magyar nép alkotta meg magának Orbánt. Megint akartak maguknak egy Kádár Jánost, egy új apukát, mert még mindig nem szeretnék önállóan maguk intézni a dolgaikat. Remélem, hogy lassan kinőjük, és megjelenik egy új generáció, amelyik már a rendszerváltozás után szocializálódott, erőt tud felmutatni, és inkább egy békésebb, nem pedig egy csapataink harcban állnak jellegű álláspontot képvisel. Jobb szeretnék az unalmas Bajnai Gordon irányítása alatt élni. De a társadalom még nem tart ott, hogy egy kedves, intelligens, belvárosi kultúrlény kelljen neki. Kellő karizma pedig nincs a baloldali horizonton.”

Még ne szaladjunk messzire, ezek a mondatok a HVG-ből megérdemlik a figyelmet, mert éppen egy „kedves, intelligens, belvárosi kultúrlény” felépítése zajlik egy momentán Momentum névre hallgató újgenerációs párt inplantálásával a köztudatba. Nagy Ervin talán a filmforgatáson töltődött fel a fenti magvas gondolatokkal, melyek veleje, hogy a magyar egy töketlen nép, amelyik fennállása során képtelen volt felnőtté válni és – fűznénk hozzá itt: Nimródtól Attilán és Istvánon, Lászlón, Mátyáson át a Nagyságos Fejedelmet, sőt Széchenyi Istvánt és Deákot is beleértve stb., hozzáfűzés vége – mindig újabb és újabb apukára van szüksége, pedig igazán milyen jól élhetne az „unalmas Bajnai Gordon irányítása alatt”.

Ami azért eléggé horror, ismerve Gordon és a kedves papa szakmai életútját (bukott cégek felszámolói voltak), ami a gazdaság területén úgy nagyjából a hullamosdatás (vö. hullarablás) nem túl szívderítő gyakorlatának felel meg. Ha Nagy Ervin szeretné, hogy Bajnai Gordon mosdassa őt, arra ösztönös borzongással válaszolhatunk: ne siettesd, Ervin, eljön a vég! Ami viszont az apakomplexust illeti, az roppant mód ártalmas hazugság. A társadalom – Ervinnek mondva: a nemzet – három legfontosabb összekötő eleme a szeretet, a tisztelet és a tekintély. A demokrácia hazájának tekintett Nagy-Britanniában e három elem a mindenkori királyi családban ölt testet, és senki, még maga George Soros sem merné az angolokat kádári apakomplexussal vádolni. Sőt azt látni a világban, hogy az alkotmányos monarchiák Londontól Tokióig biztonságosabbak és sikeresebbek az úgymond liberális demokráciáknál. Ha úgy tetszik, Anglia maga a tömény illiberális álom.

A hazugság persze soha nem öncélú. A színész valójában azon apukák és anyukák tetszéséért küzd, akik egy mesterséges lényt igyekeznek belopni a magyar köztudatba, a kis Momentumot, ezt a bájosan szakállas énekesnőt, aki egyszerre globalista, ugyanakkor nemzeti, imponálóan tudatlan, meggyőzően fölkészületlen, de nagyon jó a sajtója. Ezért figyelni kell rá.

A balliberális világ taktikát váltott: „Patrióták akartok lenni? Akkor nesztek! Kaptok! Egy új Fidesz-variációt, a Fidesz 2.0 változatot!” A friss pártocska vezérkarából ügyesen ki is hagyták a lejáratódott apák és anyák csemetéit, mert ami nem látszik, az nincs. Az SZDSZ visszatérése zajlik, mert a hatalom vonzása erős, és ők soha nem adják fel. Egyelőre két dolog látszik: a ballibek nem tanultak a történelemből, és furmányosan gyűlölik Magyarországot.