Figyelem! Az alábbi információk szorongásos lelkiállapotot eredményező kognitív disszonanciát okozhatnak egyeseknél, annyira ellentétesek korábbi ismereteikkel. Eredeti forrásaik többnyire karácsonyra időzítették őket, kegyeleti okokból azonban inkább átütemeztem a közzétételüket, de így sem vesztettek az aktualitásukból.

Fotó: MTI Archív

A britek joggal lehetnek büszkék a keresztény hit megújítása érdekében kifejtett lankadatlan erőfeszítéseikre, elég csak VIII. Henrik és Cromwell ténykedésére emlékeztetni. Nyilván az ő példájuktól ihletetten nemrég az egyik népszerű karácsonyi éneket is modernizálták, és a legutóbbi tudományos felfedezések fényében eltávolították belőle a Jézus anyjának szüzességére vonatkozó korszerűtlen utalást. Felvilágosult egyházi személyiségek arra figyelmeztették a híveket, hogy ne „finnyáskodjanak” Mária méhével kapcsolatban, a Jézus „egy szűz méhének sarjadéka” helyett ugyanis ezentúl „a kegyelembe fogadott sarjadéka” fog szerepelni a Egyesült Királyság templomaiban karácsonykor énekelt dalban, dacára annak, hogy egyes maradi egyházi főméltóságok ugyancsak finnyáskodnak az újítás miatt, és az elavult dalváltozat mellett kardoskodnak. (Bishops revolt against updated Christmas carol to remove Mary’s virginity, rt.com, 2018. december 7.)

Persze hitújításban a pápa sem akar lemaradni a britek mögött. Ebben a szellemben aztán a Vatikán alkalmazottainak címzett karácsonyi jókívánságaiban megemlítette Jézus szüleit, Máriát és Józsefet is, „túláradó szentségnek és örömnek” nevezve őket, majd így folytatta: „És azt fogjátok mondani: persze! A Madonnáról és Szent Józsefről van szó! Igen, de ne gondoljátok, hogy könnyű volt nekik: szentek nem születnek, hanem azzá válnak, és ez rájuk is érvényes.” Ezzel a kijelentésével tehát a Szentatya lényegében megtagadta a szeplőtelen fogantatásról szóló katolikus dogmát, miszerint Mária eredendő bűn nélkül fogant, tehát szentnek született. (Francesco nega Immacolata Concezione: „Maria non é nata in santitá”, gloria.tv, 2018. december 27.)

Amilyen a főpásztor, olyanok az alpásztorok is (tisztelet a kivételnek). Nem csoda, hogy az olasz püspöki karban a pápa egyik legszorosabb szövetségeseként nyilvántartott Francesco Montenegro bíboros, a szicíliai Agrigento érseke számára egyenesen a migránsok számítanak „a hit hőmérőjének”, aki tehát „nem fogadja be őket”, az szerinte „nem hisz Istenben”, hiszen a migránsokat szállító hajókon maga „Jézus jön hozzánk, ő van abban a férfiban vagy gyermekben, aki vízbe fullad, Jézus halászik a szemétben egy kis élelmet kutatva”. (Migranti, il cardinale Monte­negro: non accoglierli é non credere in Dio, livesicilia.it, 2018. július 2.)

Egy bizonyos Raffaele Nogaro, Caserta volt püspöke még nála is tovább megy a vallási ökumenizmus fényes ösvényén, kijelentve, hogy „kész lenne mecsetté alakítani az összes templomot, ha hasznos lenne az ügynek, és lehetővé tenné szegény és szerencsétlen férfiak és nők életének a megmentését, mert Krisztus nem azért jött a földre, hogy templomokat építsen, hanem hogy segítsen az embereken a fajtól, a vallástól, a nemzetiségtől függetlenül”. („Cristo dice una cosa, Salvini il contrario”. Lo ha detto monsignor Nogaro, agi.it, 2018. július 23.)