Iránytű

Amilyen jól végződött a július, olyan nagyszerűen kezdődött az augusztus. Múlt kedden kiderült, hogy az Audi, a Mercedes, az Opel és a Suzuki után a BMW is gyárat épít hazánkban, szerdán pedig visszatértek a konzervatív értékek a Hír TV-be. Mindkét esemény szimbolikus: a debreceni, egymilliárd eurós beruházás a magyar kormány gazdaságpolitikájának sikerességét mutatja, a Hír TV visszatérése pedig azt, hogy bár pénzkötegekkel alá lehet dúcolni, a bosszúvágyra alapozott, gyűlölettéglákból épített ház előbb-utóbb összeomlik.

Képernyőfotó: ECHO TV

A Jobbikkal kiegészült balliberális oldalon nyolc éve keresik a siker receptjét. És hiába áruljuk el nekik, ők semmivel sem fognak közelebb jutni megoldáshoz. Az ő értelmezésükben ugyanis a szeretet és összefogás ereje azt jelenti, hogy rettentően szeretnének hatalomra jutni, ezért időről időre megpróbálnak összehozni valamilyen választási szövetséget. Csakhogy a szeretet nem egyenlő a hatalomvággyal, az összefogáson pedig nem a koordinált jelöltállítást kell érteni.

A 2002-es választási vereség után a jobboldali-polgári-konzervatív közösség nem százfelé indult, hanem egy irányba. Egymással együttműködő polgári körök alakultak, a Fidesz tagsága és a polgári lapok olvasottsága megtöbbszöröződött, és 2002 legvégén az első vállaltan konzervatív televíziós csatorna is elindulhatott. A közös célhoz vezető út végül jóval hosszabb volt, mint vártuk, a balliberális gyűlöletvár falai nehezebben omlottak le a reméltnél. S persze voltak olyanok, akik nem teljes szívvel voltak közöttünk, és elkanyarodtak. Voltak viták is, mert a megvalósítást olykor különbözőképpen képzeltük el. De végül győztünk. És azóta is minden veszélyt elhárítottunk, ami az építkezés folytatását veszélyeztette.

A Hír TV 2015-ös fordulata nem csupán azért volt fájó, mert a konzervatív oldal elvesztett egy hiteles hírforrást. Persze bosszantó volt ilyen szempontból is, hiszen akkor még nagyon távol voltunk a médiaegyensúlytól. Mégis leginkább azért volt szomorú, mert az egyik első közös eredményünk lett egy bosszúszomjas milliárdos háborújának áldozata. Akinek 2015. február hatodikán volt egy őszinte mondata: „Kirúgok minden orbánistát, aztán kinevezem a helyükre az én embereimet.” Voltak, akiknek azonnal volt erejük arra, hogy felálljanak és eljöjjenek. Őket ezért minden tisztelet megilleti. Ne vessünk követ azokra sem, akik ideig-óráig reménykedtek, hogy ez egy átmeneti rossz álom, akik bíztak abban, hogy ha maradnak, akkor még menthető a helyzet, vagy akik félreértették, ami történt. Azok viszont ne várjanak együttérzést és új esélyt, akik maguk is tele voltak gyűlölettel, és ezért tudatos döntés alapján beálltak tisztnek a vérszomjas parancsnok mögé.

Egyikük, egy most távozó Hír TV-s múlt héten arról beszélt, hogy nem érti az árulózást, „mert hát mit is, kit is árul el egy újságíró, akinek a hivatása szerint az egyik legfontosabb feladata a mindenkori hatalom ellenőrzése lenne?”. Akkor most válaszolunk. A közösséget árultátok el, amelynek köszönhetően létrejött a Hír TV, és nem ellenőriztetek, hanem lőttetek. Ráadásul elfelejtettétek azt a szabályt, ami bár nincs benne a tankönyvekben, mégis a legfontosabb: a konzervatív újságíró értékek mentén végzi a munkáját. Ti viszont elhagytátok az erkölcsi iránytűt, ezért voltatok az általatok futtatott ellenzéki pártokhoz hasonlóan bukásra ítélve.

Lapszám: