HUHOGÓ (az Értelmező szótár szerint): 1. (bagoly) éjjel szaggatott ijesztő hangokat hallat. 2. (ember) rémhíreket terjeszt, rosszhiszeműen fröcsög. L. még: károg. 3. A neoliberális szó szinonimája.

Magyarországon az elliberálisodott szocialisták, a DK-s károgoncok (Molnár Csaba), az LMP-s, az Együtt és más töpörnyűnyi pártvirgoncok (Szabó Bernadett és Tímea), az ellenzéki holdudvarra és médiumaikba berángatott szakemberekre, a betelefonálókra mondható: huhogók. Gyurcsány is huhogonc, de most lapincsák. Abban ügyködik, hogy a hozzá és pártjához „semmi köze sincs” Altusnak szerezzen EU-megbízásokat milliárdos nagyságrendben. Ami pénzen azután károgolhat a konzervatív keresztény oldal ellen, lehetőleg feketére maszatolva hazánkat. Elvbarátaival együtt huhoghat rasszizmusról, migránsellenességről, kerítésépítésről, gyermekéhezésről és egyéb ellenzéki nyalánkságokról.

A huhogonc a huhogó tovább fokozása. Linné rendszerében a politikai ázalag legalacsonyabb 6. osztályába tartozik. Horrorisztikus hírekre szakosíttatott. Például az új óvodai, iskolai gyermekéheztetésről és a százezres nagyságrendű gyermekéhezésről. Láttam az ATV-ben finom megjelenésű, korosodó „szakértő” hölgyet kijelentvén: az iskolai ebédek ehetetlenek. Az amúgy is éhező gyermekek éhségét és nagy létszámát csak növelik. Mert a lurkók kiöntik az ehetetlen ebédet, és szüleik lemondják a közétkeztetésre befizetést. Félő, ez a károgantyú nem látta Chaplin filmjét az Aranylázat (The Gold Rush). Főfigurája az éhes csavargó bakancsa talpát eszi meg sütve, főzve, fűszerezve, sózva. Vagyis aki valóban éhezik, az mindent megzabál. Kételkedésre hitelesítvén, utánajártam a dolognak. Elemista unokám szerint senki nem mondott le semmit és jó az iskolai ebéd. Ovis unokám megnyugtatott, minden kaját megeszik, amit a dundi néni elébe tesz. És pajtásai is. A Honvéd kórház főorvosnője azt mondta: az ő fia kifejezetten kedveli a sószegény iskolai kosztot. A nagymamája viszont mindent elsóz, amit gyermeke nem szeret, ezért azzal fegyelmezik: ha nem fogad szót, kicsapják kosztra-kvártélyra a nagyihoz. Inkább hiszek takonypóc legkisebb unokámnak és férfiasodó komoly Kornélomnak, mint az ATV-ben károgó szaktyúk­anyóknak.

Mert a puding próbája az evés, az angol közmondás szerint. Sajnos, ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs hazánkban gyermek, aki ne éhezne. De azt nem venni észre, hogy az illetékesek szakadatlanul próbálnak ellene tenni, olykor ügyetlenül. Oktalan huhogás és elhitelteleníti az ellenzék kritikáját.

A hitelesség nemcsak az irodalom, a művészet, de a jó politizálás első számú kritériuma is. Vegyünk egy ma aktuális, de szörnyűséges példát. A párizsi mészárlások után a nyugati és keleti károgók is gyűlölködve körbehuhogták a déli kerítésépítést, s nem veszik tudomásul, hogy már nyugaton is ezt csinálják. Vészhelyzetben nincs jobb megoldás. Mert a jobb megoldást nem óhajtja Brüsszel. És harsányan huhognak a biztonságinak mondott szakkantyúk, amikor mi a migránsokkal besuttyanó terroristákról rémkedünk. Volt kósza hír, hazánkon is átápolgattatott migránsok egyike párizsi terrorista.

És hogy minő buták a huhogoncok! Azzal érveltek a migránsok befogadása mellett, hogy az öngyilkos merénylők harmadik generációs francia meg belga állampolgárságú hajdani bevándorlók leszármazottjai! Hát éppen ez az! A huhogók bizonyították be akaratlanul ezzel a rossz cáfolattal az őrült veszélyeket. Mert eszerint még a harmadik generációt sem lehet integrálni! Mit ökörködnek itt integrációról? Jaj nekünk, Európa!