A magyar szakemberek több évtizedes álma válik valóra azzal, hogy a Paks II. projekt keretében megépülő két új, orosz, 3+ generációs, VVER-1200 típusú blokk megkapta az utolsó, hatodik zöld lámpát is az Európai Bizottságtól 2017. március 6-án, így már minden jogi akadály elhárult az évszázad magyar beruházásának megkezdése elől. Bízhatunk abban, hogy a két új paksi blokk 2025-ben, illetve 2026-ban a villamosenergia-termelés szolgálatába állhat, ezáltal szavatolva Magyarország biztonságos villamosenergia-ellátásának fenntartását gyermekeink, unokáink és dédunokáink számára is.


Régi álom Paks II

Magyarországon a paksi atomerőmű kapacitásának fenntartása mindig is kulcskérdés volt az energetikai szakemberek körében. A magyarországi villa­mos­energia-igények hosszú távú és biztonságos kielégítése érdekében a négy, jelenleg üzemelő paksi blokk átadása előtt és azután is napirendre került az új blokkok építése. Ezek a tervek alapvetően egy vagy két új blokk építéséről szóltak, de végül nem valósulhattak meg.

Az elmúlt években, ahogy körvonalazódott a paksi atomerőmű üzemidejének vége, egyre intenzívebbé vált a hazai szakemberek körében a gondolkozás, hogy miként lehetne fenntartani az atomenergia részesedését a hazai villamosenergia-ellátásban, hiszen az olcsó, megbízhatóan és folyamatosan rendelkezésre álló, szén-dioxid-kibocsátástól mentes atomerőmű által termelt villamos energiára húsz év múlva éppúgy szüksége lesz az országnak, mint ma. A magyarországi adottságok mellett és technológia mai fejlettségi szintjén ugyanis nincs más megoldás, egyszerűen nincs alternatívája az atomenergia rendszerben tartásának.


Első hazai mérföldkő

A két új paksi blokk megépítésével kapcsolatban az első igazi mérföldkő a 2009. március 30-án a magyar Ország­gyűlés által elfogadott (330 igen – MSZP 180, Fidesz 109, KDNP 19, SZDSZ 15, független 7, 6 nem, 7 tartózkodás), a paksi atomerőmű telephelyén új atomerőművi blokk(ok) létesítésének előkészítését szolgáló tevékenység megkezdéséhez szükséges előzetes, elvi hozzájárulás megadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat volt. 2009-ben a kormányzati elképzelésekben, a finanszírozási technikák vizsgálatában még az szerepelt, hogy az új blokk(ok) megépítése érdekében szükséges lehet a projekttársaság kisebbségi részvénycsomagjának (maximum 49%) stratégiai befektetők részérére történő értékesítése. Ez azt jelentette, hogy az új blokk(ok) 49 százalék erejéig külföldi tulajdonba kerülhettek volna.


Második hazai mérföldkő

A 2010-es választásokat követően a második Orbán-kormány kiemelt feladatának tekintette a hazai energetika fenntartható jövőjét megalapozó Nemzeti Energiastratégia megalkotását és az Országgyűlés általi elfogadását. Ezért az új blokkok megépítésével kapcsolatos újabb mérföldkőnek a 2011 végén az Országgyűlés által elfogadott Nemzeti Energiastratégia tekinthető, hiszen ez a stratégiai dokumentum már egyértelmű és mindenki számára világos utat jelölt ki Magyarország nukleáris kapacitásának jövőbeli várható alakulásával, azaz a két új blokk építésével kapcsolatban.

A stratégia megalkotása során a kormány széles körű, nyilvános szakmai és társadalmi egyeztetést is folytatott, ezért a stratégiai dokumentumba az ipari, a tudományos, a szakmai és társadalmi szervezetek véleménye is beépült. A stratégiai dokumentumhoz környezeti értékelés és gazdasági hatáselemzés is készült, amelyek szintén véleményezhetőek voltak. Hazánk alapvető stratégiai, nemzeti érdekeként és elvárásaként pedig már akkor megfogalmazódott az, hogy az új blokkoknak a megépítésüket követően 100 százalékos állami tulajdonban kell maradniuk.


Uniós zöld lámpák

Az elmúlt években a két új blokk paksi telephelyen való megépítése érdekében Magyarországnak összesen hat uniós zöld lámpát kellett megkapnia. Ugyanakkor fontos azt is megjegyezni, hogy az energiamix megválasztása, meghatározása tagállami hatáskör, azaz ezt a szuverén jogot senki, semmilyen körülmények között nem sértheti meg.


Nézzük meg, hogy melyek is voltak ezek a zöld lámpák.

Az első maga az államközi szerződés volt, amelyet még a 2014. januári aláírás előtt, 2013. november 25-én mutattak be a bizottságnak. Az akkori elnök, José Manuel Barroso nem emelt kifogást a szerződés tartalma ellen.

A második zöld lámpa akkor gyulladt ki, amikor 2015 áprilisában az Európai Bizottság Euratom Ellátási Ügynöksége jóváhagyólag aláírta a Magyarország és Oroszország által megkötött üzemanyag-szállítási szerződést.

A harmadik fontos mérföldkő az Európai Bizottság Energetikai Főigazgatóságának 2015. szeptember 7-ei levele volt, amelyben Magyarország azt a tájékoztatást kapta, hogy az EB álláspontja szerint a Paks II. projekt teljesíti az Euratom Szerződés célkitűzéseit, emellett javítja az ellátásbiztonságot hazánkban és uniós szinten is, elősegíti az uniós klímavédelmi célkitűzések teljesítését, valamint a fogyasztóknak megfizethető energiaárakat biztosít. A bizottság további megállapítása szerint a két új, VVER-1200 típusú blokk teljesíteni tudja a legszigorúbb nukleáris biztonsági és sugárvédelmi előírásokat is.

2016 májusában a negyedik zöld lámpa is kigyulladt, hiszen a bizottság vizsgálata a Paks II. projektörvény adatnyilvánosságra vonatkozó részére vonatkozóan lezárult.

2016. november 17-én pedig ötödik zöld lámpaként a bizottság lezárta azt a Magyarország ellen folytatott kötelezettségszegési eljárást, amelyet Paks II. megépítésével kapcsolatban indított. Mindez azt jelenti, hogy az Európai Bizottság nem vitatja Magyarország azon jogát, hogy Oroszországgal a Paks II. megépítésével és hitelfelvétellel kapcsolatban államközi megállapodást kössön.

A hatodik zöld lámpaként pedig az Európai Bizottság elfogadta a magyar fél érvelését, így 2017. március 6-án lezárta a Paks II. beruházással kapcsolatos tiltott állami támogatásról szóló vizsgálatot is.

A Paks II.-ellenesek bizonyára nem örülnek ennek, a mindent eldöntő utolsó zöld lámpának sem. Különösen azért nem, mert hat zöld lámpa egyértelműen azt jelenti, hogy Magyarország döntése a két új orosz blokk megépítésével kapcsolatban szakmailag helyes és indokolt, valamint az európai jognak és jövőképnek is megfelelő döntés volt. Az ellenzőknek tudomásul kell venniük azt, hogy az energetika, és ezen belül az atomenergia alkalmazása, mindenekelőtt szakmai kérdés, amelyben a döntéseket hozzáértő szakemberek szigorúan szakmai, nem pedig érzelmi és/vagy politikai alapon hozzák meg.


Hazai energetikai helyzet

Paks II. ellenzői nem veszik az tudomásul, hogy Magyarországon évről évre növekszik a villamosenergia-fogyasztás, amelyet az egyre kevesebb hazai erőmű már nem képes teljes mértékben kielégíteni, ezért jelentős importra szorulunk. 2016-ban a fogyasztás például 0,7 százalékkal növekedett az előző évhez képest, valamint a fogyasztás 29 százaléka származott importból.

Egyértelműen Paks II. szükségességét támasztja alá az emelkedő éves villamos­energia-fogyasztás és az egyre kevesebb hazai erőművi kapacitás megléte mellett az idén januárban mért legnagyobb abszolút áramfogyasztási csúcs is! 2017. január 13-án 12 óra környékén a bruttó tény rendszerterhelés új csúcsként közel 6800 MW (15 perces) értéket ért el, amelyből az import közel 2041 MW volt. Ami egyértelműen mutatja azt is, hogy az abszolút csúcs idején a villamosenergia-fogyasztókat csak ilyen rendkívül magas import segítségével lehetett biztonságosan villamos energiával ellátni. (Paks II. beépített teljesítménye csak 2400 MW lesz). A hideg időjárás így a fogyasztásban is megmutatta az igazi „arcát”, hiszen 2017 első két hónapjában a hazai villamosenergia-fogyasztás közel 4 százalékkal volt magasabb, mint 2016 első két hónapjában.

2017-ben a súlyos importfüggőségünk tovább folytatódik, hiszen január 1. és március 31. közötti időszakot vizsgálva megállapítható, hogy február 1-én 17 óra 30 perc környéken az abszolút villamos­energia-import csúcsa 3118 MW volt, amely az adott rendszerterheléshez viszonyítva közel 47,5 százalékos import részarányt jelentett. Az import részarány tekintetében pedig az abszolút csúcs február 23-án, reggel 8 óra 15 perckor körül volt, hiszen ekkor az 5889 MW rendszerterheléshez 3047 MW import társult. Ez abban az időpontban közel 52 százalékos import részarányt jelentett. Havi szinten a villamosenergia-import részaránya elérte a közel 40 százalékot.

A rendkívül magas import-részarány Magyarország nemzet- és ellátásbiztonságát jelenleg is veszélyezteti, hosszabb távon pedig még nagyobb kockázatokat és kiszolgáltatott helyzetet is előidézhet, hiszen nem tudhatjuk, hogy a megfelelő mennyiségű import villamosenergia meddig és milyen áron állhat rendelkezésre.  Ez is egyértelműen Paks II. szükségességét támasztja alá.

A MAVIR 2016 végi tanulmánya szerint 2031-ig (optimista változat) Magyarországon akár 10 000 MW új kapacitás is létesülhet, amelyből a Paks II. két új blokk­ja csak 2400 MW teljesítményt fog képviselni. Éppen ezért az igazi kérdést úgy lehet feltenni, hogy a maradék több ezer MW új kapacitás milyen összetételben és milyen forrásból legyen megépítve a hazai fogyasztók jövőbeli kiszolgálása érdekében. Fontos azt is megjegyezni, hogy az elemzés 2031-ig szól, miközben a jelenlegi paksi blokkok üzemideje 2032–2037 között le fog járni, ezért ebben az időszakban további 2000 MW, alaperőművi termelést biztosító kapacitás fog kiesni a hazai villamosenergia-rendszerből.

Úgy gondolom, hogy Magyarország alapvető nemzeti és energetikai érdeke az, hogy a jövőbeli fogyasztás kielégítéséhez szükséges villamosenergia-mennyiség döntő részét hazai erőművek termeljék meg, ennek köszönhetően csökkentve más külföldi államoktól, energiakereskedőktől való függőségünket. Éppen ezért a Paks II. beruházással kapcsolatos nemzeti döntés egy példaértékű, más ország által is követendő döntésnek nevezhető. Emellett pedig az uniós stratégiai céloknak is megfelel, hiszen Paks II. egyidejűleg képes megfelelni a versenyképességi, ellátásbiztonsági és a klímavédelmi célkitűzéseknek is. A projekt keretében megépülő két új blokk pedig minden magyar állampolgár érdekét fogja szolgálni, hiszen a hazai megbízható villamosenergia-ellátást garantáló új nukleáris kapacitás „kapcsolója” magyar, és nem külföldi kézben lesz.

A szerző energetikai mérnök,
okleveles gépészmérnök