Van sok ember korunkban, aki visszasírja a tartósítószer nélküli világot, amelyben a leány kézzel mossa a patakban a fehérneműt.

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

Vannak, akik ezt az életformát olyannyira magukénak vallják, hogy harcot hirdetnek a világ ellen – ahol okostelefont nyomkodnak elbutított, nyegle fiatalok ahelyett, hogy döngölt padlón ülve kanalaznák a levest –, és cikkeket publikálnak, vagy a Facebookon posztolják szemfelnyitó videók linkjeit. Ám akadnak, akik az élelmiszer-színezékkel, mp3-mal és nátrium-glutamáttal élhetetlenné tett kor elleni harcot alternatív fegyverekkel vívják.

Ilyen az én Géza barátom is.

Géza úgy harcol, hogy megveszi a kész­ételt, megeszi a felét, aztán visszaviszi azzal a szöveggel, hogy romlott, majd visszakéri az árát. (E cselszövésével tetemes kárt okozva a világot behálózó multinak.) Természetesen a leértékelt áruk közül válogat, hogy hihetőbb legyen a mese. Az aznapi lejáratú az ideális – magyarázza Géza, leereszkedve a kezdőhöz.

– Mindennap más Tescóba megyek, mert a Pólus Centerben a harmadik alkalommal már felismert a szemüveges hölgy, ki a panaszospult mögött üldögél. „Magát már láttam. Tegnap is, tegnapelőtt is. Találjon ki jobbat.” Ezt mondta, hát most képzeld el – hadonászott Géza.

Idegesen hátráltam pár lépést, így pont nekimentem egy gyermekkocsit toló édesanyának.

– Miért? Hogy történt tegnap meg tegnapelőtt?

Géza fellelkesült.

– Félig meg volt éve, és zsíros volt a doboz, amit felháborodást színlelve, fájdalmas tekintettel rácsaptam a pultra. A nő egy darabig nem jutott szóhoz, majd messzire eltartva beléhajította a kukába. A pénzt az utolsó fillérig visszaszolgáltatta! Kitapasztaltam, hogy a túrós csuszájuk meg a káposztás cvekedlijük kiváló, ám az a töltött káposztának nevezett izé, amit árulnak, az ehetetlen.

– Mik a távlati tervek? Mi lesz, ha a multikat e módszerrel kicsináltuk?

– Azt nem tudom – mélázott el Géza. – De a derelyéjükre még kíváncsi vagyok!