Pozsony? Ugyan! A vonat megy tovább, mintha mi sem történt volna. Nemrég került fel az a videó az internetre, amelyben a svéd állam felszólítja saját lakosságát, hogy alkalmazkodjon az országba érkezett migránsokhoz! Pontosabban az „új svédekhez”, mert arrafelé már a migráns szó sem korrekt politikailag.

A pozsonyi EU-csúcs tétje éppen az lett volna, hogy lemondatja Junckeréket, és ezzel félreállítja Merkelt is. Csak egy ilyen eseménysort lehetett volna változásnak nevezni, minden más csupán mellébeszélés, ahogy ezt Orbán Viktor is jelezte a találkozó után.

Igazuk van azoknak, akik úgy látják, brutális és megszégyenítő játék folyik Európa népeivel. Felfűzték őket a szavak rabláncára, ezért a sok talákozó, összejövetel, s ezért a számtalan homályos félmondat, a rengeteg kétértelműség minden nyugati nyilatkozatban. És egyre több az olyan álkonfliktus és művita is, amiben például a BBC a brit külüggyel karöltve pusztán magyar rémhírkeltésnek nevezi a londoni no-go zónák létét. A hazai balliberális tábor pedig már arról győzködi a referendumra készülő országot, hogy nincsenek is betelepítési kvóták, az egész csak a Fidesz kitalációja.

Egyéb szédítések is folynak. Peggy Noonan konzervatív amerikai publicista arról írt nemrég, hogy megkérdezte Angela Merkel egyik bizalmasát: mi motiválja a kancellárasszony migránspolitikáját, vagyis a willkommenskulturt. A válasz szerint Merkelt lelkiismereti okok vezetik, a migránsok befogadásával a nácizmus bűneiért akar vezekelni mint német polgár és kancellár. Jól hangzik, de ez is csak játék a szavakkal. Merkelnek nincs lelkiismerete, nincs véleménye, nincs világnézete. Ha lenne, nem ülhetett volna kancellári székbe. Teszi a dolgát. Ha kell, azt mondja, kudarcot vallott a multikulturalizmus. Ma viszont… Korábban, még az NDK utolsó kormányának tagjaként ellenezte a két Németország egyesítését. Most integrált Európát akar… Kezdetként.

Talán Thierry Meyssan, francia elemző tapintott leginkább a lényegre, amikor azt mondta: mesterségesen teremtett káoszban, az átalakulás ködében élünk, melyből egy egészen új világ képe dereng föl.

A migráció nem ok, nem következmény, hanem eszköz, másképpen szólva fegyver. Éppen az új világ kialakításának fegyvere. Félrevittek mindannyiunkat az elemzések, amelyek az Európában keletkezett demográfiai vákuumról, a munkaerőhiányról, s ki tudja még mi mindenről szóltak. Demog­ráfiai krízis?! Már a Római Klub, majd a Bilderberg csoport is jelentős létszámcsökkentést javasolt a Földön. Szakértők kiszámították, hogy a robottechnika rohamos terjedése mellett 500 millió ember is képes lesz arra a gazdasági teljesítményre, amire ma 7 milliárd. Németországban napjainkban több mint 200 ezer ipari robot dolgozik, ahol alkalmazzák őket, ott 25 százalékkal nőtt a termelékenység. Merkel mégis 7 millió migránst szándékozik befogadni 2030-ig, nélkülük állítólag összeomlik Németország. Ami pedig a valóban aggasztó demográfiai válságot illeti, világos, hogy a sok millió migráns nem a német nemzet hiányzó tömbjeit pótolja majd, nem a „németséget” erősíti, hanem saját kultúráját és szokásrendszerét helyezi át, illetve terjeszti ki földrajzilag. És még valami! Amíg újra és újra szóba kerül Európa demográfiai válsága, addig Soros György és alapítványai épp az abortusz liberalizációjáért küzdenek Írországban, s úgy tudni, a harcot hamarosan nálunk folytatják majd. Inkább az európai ember lecseréléséről van szó, mint a demog­ráfiai krízis megoldásáról. Ahogy a német cégek sem törekedtek másra, mint három eurós órabérű iszlám munkaerőt állítani öt eurós kelet-európai, vagy a még drágább németek helyébe.

Azt hisszük, az informatika átláthatóvá és könnyen „bejárhatóvá” tette a világot. Valójában egyre kevesebbet tudunk róla. Egy kutatóintézet kiszámította, a mai tudomány száztizenöt évvel jár a közvélemény ismeretei előtt. S tovább nyílik az olló. Épp így vagyunk a civilizációt formáló és átalakító koncepciókkal is. Semmit sem tudunk róluk, Bilderbergék minden tanácskozásukon külön megköszönik a jelen lévő médiamoguloknak, hogy semmit sem szivárogtattak ki a közvélemény felé a csoport elképzeléseiből. Azt persze a mogulok nélkül is látjuk, hogy a nemzetközi pénzvilág segélyalapot hozott létre a háborús menekültek támogatására. Ez fejenként 10-12 ezer eurót jelent, és a PC beszédmód úgy kívánja, hogy „humanitárius támogatásnak” hívjuk. Aztán ott a fajok erőszakos keresztezése, ami az Egyesült Államokban már régóta központi program, egyes városokban a lakhatási engedélyeket is ennek jegyében adják ki. Mintha egy csirkefarmon lennénk. A folyamatot persze teljes erejével támogatja a média és a szórakoztatóipar. Fehér nő, színes bőrű férfi. Ez a recept filmben, plakáton, klipben, mindenütt… Sosincs fordítva.

Világelitnek nevezik azt a befolyásos és meghatározó réteget, amely a történéseket vezényli. Ez a krém, azaz egy arctalan „osztály”, amelyhez nagyon sok politikus és meghatározó gazdasági, pénzügyi, illetve közéleti figura igyekszik felzárkózni. Egy Merkel, például. Persze vannak feltételek. Az egyik az elittudat kialakítása önmagukban, s az ennek jegyében történő elszakadás népüktől, nemzetüktől, gyökereiktől. A következő lépcsőfok a szinte felfoghatatlanul nagy ideákban való gondolkodás képessége, ami magával vonja a nemzet fogalmának magától értetődő tagadását is. Ez a homályosság, ez a különös misztika adta az 1968-as diáklázadások lényegét is, ahogy azt Merle megfogalmazta Üvegfal mögött című regényében. És mintha pont 1968, valamint a frankfurti iskola kulturmarxizmusa lett volna az a fészekalj, ami a mai, hangadó elit karvalyait kiröptette volna.

Bár fizetik ezt a réteget, a pénznek itt nincs szerepe. Van viszont a felsőbbrendűségi tudatnak, az önmegvalósításnak, a hatalom mámorának, a különlegesekhez, a kiválasztottakhoz való tartozás érzésének. Ráadásul a hangsebesség kétszeresével folynak napjainkban a transzhumán kutatások a világban. Az eredmények elképesztőek. Itt elsősorban az emberi képességek, életlehetőségek kitágításáról van szó. Nem, ez nem egy Assimov-regény. Nem véletlen, hogy a folyamatot tudományos körökben „új evolúciónak” hívják. Az elit tagjai azt hiszik, ha különböző szinteken is, de részesülnek a vívmányokból. Mindez olyan állapotokat teremt hamarosan, mintha a világelit egy másik bolygón élne. Ahogy azt történészek, többek között Fukuyama is megjósolta a hetvenes években: mi, egyszerű emberek a „munkahelyeken” élünk majd, az elit pedig az „üdülőhelyeken”. Így szakítanák két fragmentumra a civilizációt az arctalanok, mélyen a föld alá temetve minden valaha volt értékét. És mostanában dől el, hogy ki hová kerül, „munkahelyre vagy üdülőhelyre”. Annak a politikának, amely mégis meg akarja őrizni elejétől való értékeinket, már ezekre a törekvésekre kell reagálnia. Túlzásnak tűnik, de ettől lesz igazoltan történelmi jelentőségű a magyar referendum is. Hihetetlennek hangzik, de most újra mi, magyarok hajlíthatunk a téridőn.