Nagyon izgalmas libsi elmebajt fedeztem fel az imént. Én ezeket gyűjtöm. Van, aki papírszalvétát gyűjt, van, ki sörösdobozt, akad, ki régi pisztolyokat. Én gyűjteménybe rendezgetem a szabadelvűség mentális eseteit. Szép gyűjteményem van, nincs köztük két egyforma, bár kétségkívül egy sorozatba rendezhetők – de hát ez a skála-coopos kártyanaptárakkal is így van. Ugyanaz a nőci feszít mindegyiken.

„Ismerje meg az ökoszexuálisok csodálatos világát” – fedeztem fel az egyik nem túlságosan intellektuális életmódbeli oldalon, s rögtön éreztem, hogy valami a mélyben megmozdult. Tudtam, gyűjteményem újabb darabbal bővül nemsokára. Ugyanezt érezheti, aki kint ül a stégen, mellette a Sokol rádió, s észreveszi, hogy a damil enyhén mozogni kezd.

„Ha nem tudja, mi a fenét jelent az, hogy ökoszexuális, valószínűleg nincs vele egyedül. A Sun szerint ők olyan emberek, akik környezettudatosan élnek és a természettől jönnek szexuális izgalomba. Az igazán hardcore ökoszexuálisok nemcsak távolról szemlélik az élővilágot, hanem mocskos dolgokat mondanak a növényeknek, ölelgetik a fákat, csókolgatják, nyalogatják a földet, betemetik magukat a homokba, vagy éppen meztelenül táncolnak és úsznak a vadonban.”

(Régen az ilyet diliházba csukták, ma az összes mentális betegséget másságként kezelik, és nem gyógyítják, hanem adnak neki egy címkét, s onnantól az valamilyen izmus lesz.)

Mielőtt betettem volna az egészet a gyűjteménybe, kérdések merültek fel bennem. Az ökoszexuálisok vajon esznek-e növényt? Megeszik-e azt, akivel testi kapcsolatot létesítenek? Ha igen, úgy ez a kannibalizmusnak egy igen sajátos formája. A másik, ami érdekelne, a növény vajon beleegyezett-e? Mert ha nem, az bizony erőszak, ami korunkban büntetendő. Mivel a növénynek nincs szája, ez teljes mértékben kizárt. Következtetés: minden ökoszexuális egy potenciális erőszaktevő.

S hogy hívjuk azokat, akik a mai világban szélsőségesen viselkednek? Náci!