Nemzeti könyvesbolt internetes oldalára lökött a végzet. Trianon, Raffay Ernő, tarsolylemez, rovásírás, Szántai Lajos és így tovább. Ezen kívül semmi.

Fotó: shutterstock.com

Ha ma egy jobboldali értelmiségi szót emel – végre valahára amúgy – azért, hogy át kell venni a ballib tábortól a kultúrát, az is úgy gondolja, hogy a kultúra az valami olyan sétatér, ahol Attila mászkál karonfogva Mátyás királlyal, odaköszönnek Németh Lászlónak, a sarkon meghajolnak egy népviseletbe öltözött leány – sosem lány, leány – előtt, virágot helyeznek Wass Albert ezer méter magas emlékművének talapzatára, és a régi városháza mellől legfeljebb Szabó Dezső kukucskál ki az Ismerős Arcok-plakát takarásából.

De ő csak stikában. Ő már fura. A furát meg nem szeretjük. Nem jó, ha valami nem megszokott. És urbánus ne legyen soha. Az urbánus az rossz.

És az ilyen ember sosem kíváncsi Kosztolányira, Cholnoky Viktorra és Lászlóra, Lovikra, Sipuluszra, Heltai Jenőt már említeni sem merem. Pedig ez a múlt. De az nem jó, mert urbánus. És a jó magyar, aki küzd a ballib szellemi terror ellen, az nem akar urbánust, hanem „népit” akar.

Kérem tisztelettel, jelenleg csak urbánus létezik. Vácon ugyanúgy van wifi meg automobil, és a legutolsó faluban is ugyanazt a farmert hordják, és ugyanúgy letölti az új Metallica-albumot az ember, mint Kőbányán.

Az a guzsalyozás, meg kézműveseszközökkel kemencében ősi kenyérsütés és közben kortyolás a pálinkából a mindennapok része volt. Nem „tiszta élet”, meg törekedés az őskultúrára, meg hasonlók. A paraszt nem tudta, hogy van más. Élt. Levegőt vett. Az a részéről éppúgy a póztalan mindennap volt, mint amikor bemegyek a postára és megkérdezem: „Csókolom, megjött az utalványom?” Majd amikor átnyújtom a kis papirost, a postás alkalmazott átveszi. Ez a mozdulat is éppannyira autentikus és népi, mint amikor a parasztember előkapta a fenőkövet, és odaillesztette a kasza pengéjéhez.

Fonjunk-e mítoszt a köré, hogy valaki azt mondja: „Jó napot, kaptam egy értesítést a postáról, hogy jött egy utalványom”?