Évek óta készülök fölfrissíteni Szókimondóm tematikáját, mert az mégsem illő, hogy az „Önök pénzén” népszerűsítsek ballib lüttyeneteket immáron negyed évszázada. Íme, ez a mulatságosan szét­álló hegyes bajszú, keszeg Vágó Gábor egyenesen Göre Gábor, Durbints sógor Réz Esvány mög Kátsa tzigány kompániájából gyütt elő. Bár ez utóbbit nem okos emlögetnöm, mert még azt tanájja mondani valamelyik lilalelkű „zasszony­állat”, hogy faji előítéletből kifoljólag járatom le vele az bötsülendő Kátsa romát. Mert biza, ami igaz, az igaz. Lejáratom Kátsát, de Durbintsot is, ha együtt emlögetöm velük ezt a parlamenti bajuszpödrőkenőcs-reklámot. „Ö.M.F. (ögye mög a fene).”

Fotó: MTI, archív

Fotó: MTI Archív

Ha már Göre, említenem köll a zseniális karikaturistát, Mühlbeck Károlyt is, akinek viccös alakjai sorába úgy illik Vágó Gábor, mintha ő találta volna ki ezt a paródiafigurát.

Aszongya a bajuszkirály, hogy följelenti az államot, mert az közpénzt az kormányzati reklámokra pocsékolja. Nem gondol arra a „szöröncsétleny alak”, ö.m.f., hogy őt mög gyügye kollégáit is a mi pénzünkön reklámozza az M1? Mert ha nem mutatná őket nagytotálban, a fene se tudná, hogy ők az ellenzék. Ingyenreklámot csinál nekik. Persze, az löhet, hogy csavarosan mégiscsak a kormányt reklámozzák indirekte az ő mutogatásukkal.

Visszalapozva az elmúlt hetekre, még mindig nem tettem túl magam azon, hogy ez a falu bolondja Varnyú László kompromittálta a bányásztársadalmat, mert saját magát is lebányászozta. Kikérem ezt magamnak immáron halott barátom, a kecskeméti Keleti Laci nevében, aki az ötvenes években dolgozott a pécsi uránbányában. Nem a kényelmes parlamenti plüssfotelben volt kegyetlen éltű díszpinty vájár.

Fölemlegetem a közelmúltból, mint Durbints kompániájába illő hölgyeményt, a kiskun földimet, aki inkább vicclap­figura úgyszintén, mintsem kiskun madonna. Csak röhögni lehet rajta, hogy fejjel nekimegy az ajtónak, és nevetőgörcsöt kap, amikor a pulpituson áll, mert ő is érzi, nem oda való. Igazi némafilmburleszk karikatúra ő is. (Nem börleszk! Kis idiótáim, mert ilyen szó még az angolban sem létezik, slapstick viszont van). Oljan nevetséges „zasszony”, hogy a kiskun madonnázást nemlegesen sem említhetem vele együtt egy oldalon.

Nem ismétlem meg az elmúlt hetek, hónapok, évek parlamenti és utcai jeleneteit, az elképesztően pökhendi gőgösködést a munkájukat böcsületesen végző parlamenti őrökkel szemben, amely jeleneteken azért nem tudom túltenni magam, mert ezek a Göre Gábor-figurák (rossz kiadásban) képviselnek engem, téged, őt a parlamentben és Európában is. Az EU-ban!

Úristen! Hát fölfogta ezt valaki a teljes mélységében, hogy ezek az emberi nemzés szégyenei (Szabó Dezsőt idézem), a magyarság első számú megjelenítői?! Igaz, hogy másutt sem jobbak most a politikusok, junckerkednek a merkelek, a timmermansok, a sargentinik, a macronok. De akkor is borzasztó és megalázó ez az országra nézve. Hát el tudják képzelni azt, hogy Tisza Kálmán, Tisza István, netán Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Bethlen István, Teleki Pál, de még Losonczi Pál parlamentjének az ügyködőit, még Kádár Jánosét (!) is kipenderítsenek valahonnét, mint részeg embert a kocsmából? Ez, kérem tisztelettel, már maga a téboly. És együtt sem lehet említeni a göregáborkodással. És ezért vagyok kénytelen még mindig visszaböfögni a közelmúltat, mert egyszerűen őrjítő ez a színvonaltalanság, amit itt politizálás címén művelnek a kákán csomót keresők. Mit mondana róluk Göre Gábor? – „Nem beteg az bürge, tsak kerge.”