A frissen lerakott díszburkolat kövei itt-ott felpúposodtak. Egy fiatalember, aki éppen cigarettázva sétálgatott fel-alá a barátnőjét várva, megbotlott az egyikben. Teljesen logikus volt, hogy üvöltve szidni kezdte a kormányt:

– Ebben az országban minden szar! Tessék, ezt a burkolatot a múlt héten csinálták, és máris tönkrement. Így szórja a Fidesz az adófizetők pénzét!

A kiabálásra odalépett hozzá egy overallos alak:

– Én raktam le a követ, de nem én vagyok a hibás! – tárta szét a karját. – Ócska volt a szerszám, mert ebben a hitvány országban csak vacak szerszámot lehet kapni. Legjobb lenne, ha lemondana a kormány!

– Tőlem vette a szerszámot – szólalt meg egy férfi –, de ez nem az én saram. Aznap rosszul voltam, összekevertem mindent, mert az orvos félrekezelt. De hát ilyen ez a magyar egészségügy!

– Én kezeltem félre – ismerte el az orvos. – Rossz diagnózist állítottam fel, de nem tehetek róla, az egyetemen rosszul tanították a májfunkciót, mert a kormány miatt az oktatás a béka feneke alatt van.

– Én voltam a professzor az egyetemen – ismerte el egy ősz úr –, de méltánytalanság volna az én felelősségemet firtatni, hiszen borzasztó feszült voltam aznap. Olvastam ugyanis az újságban, hogy mennyit keresnek a német oktatók. Rettenetesen felheccelt az a cikk. Az újságíró részletesen kifejtette, mennyire korrupt a kormány, ellopja a fizetésemet! Lehet ilyen idegállapotban tanítani? Hát ezeknek én nem strapálom magam fillérekért! Kis pénz, kis foci.

– Én írtam meg az újságban – verte a mellét egy torzonborz alak –, mert felbőszített, hogy a kormány eltiporja a szabad sajtót, a véleményeket, tönkreteszi az országot, mindent rosszul csinál, és mi, gondolkodó, cselekvő, szorgalmas, okos és szép polgárok hiába vagyunk tökéletesek…

Ezen aztán hosszasan elsóhajtoztak a körülállók; valóban, hiába vagyunk tökéletesek, ha a kormány ilyen rosszul dolgozik, hogy még ezt a rohadt díszburkolatot sem tudta az Orbán rendesen lerakni.