A Szirmai Gergő egyes YouTube-körökben rettentő ismert és népszerű fickó. Nekem nem különösebben szimpatikus, de ő jóindulatú, hasznos hülye. Afféle lepkelelkű. A megkülönböztetés bűn, csúnya a háború, és az a szuper, ha az emberek egymás kezét fogva énekelnek. Biztos oka van, ha valaki itt ragad harminc körül, de mindegy. Ő ebben a közegben sztár. Ilyen jellegű fazon van még a YouTube-on vagy ötven, de ő az egyik legnagyobb. Talán csak Dancsó Péter van felette. A Dancsó-videók egymilliós nézettséget produkálnak, de még a legutolsó műkörmös Vivien sminkvideóját vagy Facebook-oldalát is százezrek nézik. A jobboldal sajnos nem érti, hogy a YouTube egy hatalmi ág, és meg kéne már szállni. Ahogy a kultúrát, a környezetvédelmet meg még millió dolgot is. A ballibek ezt is mind megszállták, érdekkörükbe tolták, s ha ma Nyugaton valaki aggódik a fókák irtásáért vagy az esőerdőkért, esetleg úgy gondolja, hogy szemetelni bűn, árukapcsolásként megkapja, hogy a meleg is ember, és náci, aki nem örül annak, hogy fekete a szomszédja.

De mi az internet világában is az események után kullogunk – ha egyáltalán –, holott egy ilyen Szirmai-féle fickónak nagyobb a nézettsége, mint a Magyar Hírlapnak, az ATV híradójának és a Barikádnak együttvéve.

A Szirmai pónis videója – My Little Pony – alá írta egy ifjonc: „Lehet, hogy meglincselnek a kommentekben, de ennek a ponys »nemtudomminek« a nézőközönsége teljesen hasonlít a többi zombiagyú, fran­chise-függő hordához. Ez is ugyanúgy nem szól semmiről, mint a Big Bang Theory, a How I Met Your Mother vagy a Marvel-filmek 99 százaléka. (STB.) Egyedüli ereje ezeknek az »alkotásoknak« a csürhéhez tartozás élményének okozatadása. Manapság ugyanis az emberek nem eszmék, világnézetek, ideák mentén kapcsolódnak egymáshoz, hanem ilyen értéktelen szuty­kok oldalán. Míg régen freudista vagy jungiánus eszmék hívei, népnemzeti vagy polgári költészetimádók, rock- vagy folkzenét hallgatók (STB.) tömegei vitatkoztak egymással, manapság már DC kontra Marvel vita folyik a széles társadalomban. És ez rendkívül rossz irány. Szánalmas ez a mai értéktelenséget értékként ünneplő és ezt az értékrendet kolonizáló attitűd. Álszent és nevetséges, hogy az emberek a nagy individualizmust próbálják előadni, miközben folyamatosan a tömeglétre vágynak, és ilyen szutyok, értelemmentes nihilista zombihordákba tömörülnek.”

Hosszan idéztem, mert tanulságos. Vajon miért van az, hogy a jobboldali ember nem tud szórakozni, és gyakran képtelen hová tenni a humort? A liberálisok nagyon is jól tudják, hogy azzal lehet ütni, ha az ellenfelet nevetség tárgyává tesszük. Erre a jobboldalon miért van alig igény? Miért nem látja át ennek a jelentőségét szinte senki?

Az elérendő cél az lenne, hogy Magyarországon a jobboldali humor ne szigetszerű jelenség legyen, amit 90 százalékban a sajátjaink is alig értenek. A hazai jobboldal értelmiségének és törzsbázisának nagy része kizárólag a didaktikus kit szeretünk-kit utálunk üzeneteket dekódolni képes figurákból áll, sokan egyenesen „libsi nyegleségnek” tartják az iróniát, mert „igazmagyar” ember a nemzet pusztulásának végóráiban ugye nem röhög – csak átkozódik, és persze nem csinál semmit.

A mai értelmiségi – és ez nem csak jobboldali sajátosság – nem tud nézni egy filmet, ami kedves, ami szép, ami jó. Ha nincs benne szó 9/11-ről, akkor az már nem intellektuális. Ha egy férfi szeret valamit, ami egyszerűen csak kedves, az pedofil. Festő ismerősöm egész jó képeket fest, tehát nem celluxszal odakenünk két csíkot, rácsepegtetünk, de mindig belevisz holmi elgépiesedést, kiüresedést, a városi ember kilátástalanságát és hasonlót. Van egy arckép, teljesen életszerű – tehát nem pusztán élethű, hanem életszerű –, s elrontja azzal, hogy a fejébe vagy a nyakába beleilleszt gépi, mechanikai vackokat. Processzorokat meg csöveket, mintha azok robotok lennének. Mert őneki „üzenete” van. Nem az az üzenete, hogy az illető vidám, magányos, szomorú, unott. Nem. Ez kevés. Neki az az üzenete, hogy a világ elgépiesedett. Kiüresedett. Tömegtermelés van, s rút a fogyasztói társadalom. És ezt éreztetni kell, a világba kiáltani.

Egy portrén keresztül.

Miért van az, hogy az értelmiségiek egy része el sem tudja képzelni, hogy valami azért érték, mert szép? Önmagáért. „Annyira barna az a fal, és ahogy rásüt a nap, az a fény-árnyék kontraszt döbbenetes.” Na, ez lenne egy festmény értéke és lényege. Nem az elidegenedés, kiüresedés vagy formabontás, és semmiképp nem az, hogy nem árusítanak bio kézműves élelmiszert a Tescóban.

Egy lelkes konzervatív fiatalemberrel vitatkoztam a művészetről. Ő legalább odáig eljutott, hogy megértette, a jobboldalnak a kultúrában is át kell venni a hatalmat. És ki kell túrni onnan a liberálisokat, kiknek pártjai hiába vannak pár százalékon, ma is ők határozzák meg a szellemi életet. Hatalma nincs, hát nyitott egy Facebook-csoportot. A koncepció a következő volt részéről. Posztolt egy középkori freskót, és melléírta: ez jó. Majd egy kortárs festőt, és ahhoz meg ezt: ez rossz. Kérdem tőle, az hogy valaki tehetséges vagy tehetségtelen, az ezek szerint nem is szempont? Csak az ideológia?

Kamaszkori dolog, hogy mindenben az élet értelmét, valami megfejtős, magasabb rendű dolgot kell hajszolni. Az érett elme látja, hogy valami pusztán szép. De a kamasz mindenben, még a pilótakekszben is a végső igazságot keresi. „A pilótakeksznek két oldala van, jin és jang, és közte ott a töltelék. S a töltelék ott közte, amely összetartja a világot. Tehát a pilótakeksz az élet értelme maga.”

Fel kéne már végre nőni gyerekek.