A közigazgatási, a kriminológiai és a turisztikai külügyi tájékoztatóknak van egy nem hivatalos, de mára már általánosan bevett fogalma, ez a „no go district” vagy „no go area”. Ennek a jelentése: olyan körzet, kerület, amelyikbe „ne (no) menj (go) be, ha kedves az életed!” E területek valamilyen módon kicsúsztak az állami szuverén kezéből, így ott nem az állami jogrendszer bevett sztenderdjei élnek, és hatalmi, kényszerhatalmi eszközeivel, rendfenntartó erejével az állam nem tudja betartatni, s így garantálni az alkotmányos jogok és kötelezettségek rendszerét, ahogyan a rendet és közbiztonságot sem.

Ezért hát „no go”, vagyis „ne menj oda” területnek nyilvánítja, amivel párhuzamosan e területeken alternatív, szubkulturális világ épül ki, önálló belső – leginkább erőszak által vezérelt – szabályokkal, burjánzó törvénytelenséggel, bűnözéssel, vagy mindezekkel fűszerezett teljes párhuzamos társadalmisággal. Némelyikük mára valódi gettóvá vált, de a no go körzet jelentése mégis több a gettónál, mert egyben jelenti azokat a vallási, nációbeli, kulturális különbségből fakadó párhuzamosságokat is, amelyek mentén egy közösség elzárkózik a többségi társadalomtól.

Európában ma közel tízezer ilyen körzet, kerület van – eltérő a szociológiai megítélésük – és 2011-ben a francia külügyminisztérium saját honlapján 751 olyan „szenzitív városi zónát” sorolt fel Franciaországban, ahova turista be ne tegye a lábát. A no go körzeteknek, városrészeknek pedig közel kilencven százaléka afrikai és ázsiai muszlim bevándorlók által lakott. Csak Franciaországban ötmillió ember él ezeken a területeken.

Az e körzetekben felnövő fiatalok immár harmadik generációjának szinte semmi köze nincs a többségi francia, svéd, dán, vagy éppen angol, holland, vagy flamand-vallon hétköznapokhoz. Ők mindennapjaikban e no go területek sajátos muszlim világát élik, saját nyelven, saját vallási, saját társadalmi szokások és szocializációs körülmények között. Ennek egyik alapja pedig az, hogy minden kerületen belüli bűnözés, gettósodás mellett, minden szubkulturális közösségi jegy ellenére gyűlölik e kerületen, kultúrán, szokásokon és muszlim hiten kívül élő világot, erre mint ellenségre néznek, s minden hétköznapi nyomorúságukat, bűnözésnek kitettségüket, frusztrációikat a befogadó társadalmi többség létéből, életéből, kultúrájának feslettségéből, szabadosságából és erkölcstelenségéből vezetik le. Nem csoda, ha e zárványok aztán a radikális iszlamista hitszónokok toborzóterepévé válik, s a fiatalok vallási fanatizálásával valódi dzsihadistákat tudnak faragni a „no go” kerületek reményvesztett fiataljaiból, akik számára valódi megváltásnak és paradicsomba jutásnak számít – némi kábítószeres tudatállapotban – egy öngyilkos merénylet.

E no go területek teljes devianciáit, totális integrálatlanságát, szubkulturális létét és a többségi társadalomra óriási biztonsági kockázatot jelentő voltát a liberális PC – legyen az bár szociáldemokrata, vagy kereszténydemokrata színezékkel leöntve – mindig csak leplezte, mindig csak verbálisan pacifikálta, mindig elhazudta valós arcát és természetét. Sőt ennek meglétét a fránya többségi társadalom kirekesztésével, és nem a sajátos muszlim vallási és sajátos rassz- és kultúrabeli kötődésekkel magyarázta.

Aki pedig netán felvetette ezeket, azokat rögtön leszélsőségesezték, lerasszistázták, lefasisztázták egyben totálisan lehetetlenné téve egy legitim és normális vita lefolytatását arról, hogy jól van-e mindez így, hogy helyes-e a totális integrálatlanság! És mindenki csak műveletlen, szélsőséges, politikailag izolálandó lehetett e liberális pápák számára, akik kinyilatkoztatásaikat – látva a társadalmi valóságot – kétségbe vonták.

E bősz balibek szinte arra az álláspontra jutottak Theo van Gogh holland filmrendező 2004 őszi meggyilkolása kapcsán, hogy hát persze elítéljük e gyilkosságot, de igazából miért hívta ki Van Gogh maga ellen a muszlimok haragját? Kellett neki kritizálni az egyre csak Európába áradó iszlamista közösséget, a sariát, az iszlám törvénykezés térhódítását a no-go területeken. Van Gogh főbűne az volt, hogy dokumentumfilmjeiben élesen kritizálta az iszlám vallás nőkkel szembeni bánásmódját, vagyis védte az európai kultúrkör egyenlőségre vonatkozó nézeteit, és utolsó filmjében szintén az iszlámmal és a bevándorlókkal kapcsolatos nézetei miatt 2002-ben meggyilkolt Pim Fortuyn holland politikus kivégzését dolgozta fel. Minden ballib félrefordult, az antwerpeni és a brüsszeli musz­lim no go kerületek pedig gond nélkül, minden ellenőrzés nélkül növekedhettek, szervezkedhettek. Nem volt ildomos a liberális mainstreem felfogással szemben „zaklatni a kisebbséget”.

De a nagy liberálisok akkor sem gondolták úgy, hogy itt valami nagy baj közeleg, hogy itt valamit nagyon gyorsan máshogy kell csinálni a nagy büdös liberális integrációs programokban, amikor 2006-ban a kelet-londoni Leytonstone-ban John Reid belügyminisztertől azt kérdezték dühödten, hogy: „Hogy merészel muszlim területre lépni?” Londonban! Az angol belügyminiszter! Hogy merészel saját hazájának fővárosában muszlim területre lépni?

Szép?

És na, ki volt 2006-ban, aki ezt megkérdezte a nagy liberális szólás és véleményszabadság alapján? A Lökösházán elkapott muszlim hittérítő-szónok, Abu Izzadeen! Akinek ma a párizsi merényletekhez való kapcsolódását vizsgálják, és pusztán magyarországi fogva tartása is óriási biztonsági kockázattal jár. A nagy liberális véleményszabadságba az nem fér bele, hogy néhány idióta áltörténész a holokausztot kétségbe vonja. Arra sújtsunk le azonnal börtönnel, de Abu Izzadeen szabadon és nagy muszlim öntudattal kérdezheti immár tíz éve London közepén, hogy mit keres az angol belügyminiszter a muszlim no go területen?

Ez abnormális!

Ahogy az is, ahogyan Thilo Sarazzinból, a német szociáldemokrata politikusból űzött vadat csinált a német politikai osztály, hallgatólagosan Angela Merkellel együtt, csak azért, mert Németország felszámolja önmagát című 2010-es kötetében le merte írni, hogy a történelmi német precizitást hogyan, miként kezdi ki a muszlim közösségek integrálatlansága, kulturális különbsége, és hogy bizony teljesen más a muszlim világ munkához való viszonya, mint az Európában e téren vezető németeké.

Sarazzint minden párttisztségéről lemondatták, a Bundesbank alelnökségét is elhagyta, s ma több mint egymillió példányban eladott sikerkönyvéből és médiaszerepléseiből él.

Németországban már 2011-ben, az osnabrücki rendőrfőkapitány, Bernhard Witthaut azt nyilatkozta a Der Westen című lapnak, hogy a német városokban elképesztő gyorsasággal nő a „no go” zónák száma, és a Ruhr-vidék bizonyos körzeteiről a rendőrség már teljes egészében lemondott. Witthaut bátran kimondta a félrenéző politikusok felelősségét ebben, a muszlimsimogatást még akkor is, amikor magát a német államiságot számolják fel a maguk által elfoglalt területeken, körzetekben.

„Minden parancsnok és a belügyminiszter tagadja, de természetesen jól tudjuk, hova mehetünk be a járőrautóinkkal, és hova kell rohamkocsival menni. A kettesével járőröző rendőreink nem érzik magukat biztonságban, attól félnek, hogy bűntény áldozatául esnek. Ami még rosszabb: ezeken a helyeken a bűntényeknek nincsenek következményei. Az államhatalom teljesen kikerült a képből ezeken a helyeken” – nyilatkozta Witthaut. Ez volt Angela Merkel nagy kereszténydemokrata politikája már a 2000-es évek közepétől.

De abnormális az is, ahogyan a muszlim elvárások átrajzolják az európai oktatást a „nagy liberalizmus, semmi kereszténység, de bármi más jöhet!” politikája alapján. Németországban a kereszténydemokrata oktatáspolitika 700-750 ezer muszlim gyermek külön oktatására tudják hány tanárt foglakoztat? Kétezret! És a legnagyobb keresztény, keresztyén egyetemek közül, immár négyen alakult meg az Iszlám Teológiai Központ.

Mi van?

Először Tübingenben 2012-ben, majd további három egyetemen is. Legutóbb pedig Belgiumban, az ország legrégebbi keresztény felsőoktatási intézményében, a Leuveni Katolikus Egyetemen érték el a muszlim hívők, hogy iszlám tanulmányokat tanulhassanak, mert hát mit nekik Jézus tanításai? Csoda akkor, ha Brüsszelből kitiltják a karácsonyfát? Hollandiában Leidenben és Amszterdamban már nem is kérdés, hogy az iszlám egyetemeken belüli hirdetése szinte kötelező. Persze mindenütt az adófizetők pénzén. Az abnormális, imbecil liberalizmus önmaga felszámolását is befogadtatja!

De akkor még nem beszéltünk Malmöről, vagy Stockholm bizonyos no go területeiről, ahol 2013-ban gettólázadás volt. És a svédek szenvedik el a világon a legtöbb nemi erőszakot, mert ott legalább lajstromba veszik a statisztikák az eseteket. Nem úgy, mint a muzulmán országokban, ahol mondjuk Szaúd-Arábiában, az USA nagy partnerének férfiai bármikor megkövezhetnek egy nőt az utcán, és ahol egy tévévetélkedőn győztes kislány kívánságát, hogy kapjon egy biciklit, azért nem teljesítették, mert Szaúd-Arábiában a nők nem biciklizhetnek.

Az elmebeteg európai liberalizmus miért nem ez ellen szólal és szólalt fel, és miért falazott, hazudott és szolgáltatta ki saját társadalmait, nemzeteit ennek a gyökeresen eltérő civilizációs közösségnek?

Ma Brüsszelben kijárási tilalom van, Franciaország retteg, Németország meg dilemmázik, hogy megálljt parancsoljon-e a muszlim népvándorlásnak. Nem elég nekik, hogy politikusaik három évtized alatt az ilyen-olyan színű liberális köntösökben már így is hagyták a muszlim no go zónák kialakulását ezerszám. Addig, hogy Brüsszel ma nemcsak az EU, hanem Európa terrorizmusának is a fővárosa. És ezek után ugyanezek a liberálisok akarnának muszlim népvándorlókat milliószám kvóta szerint szétosztani?

Na, nem!

Inkább ezeket a liberális politikusokat kellene kvóta szerint nekünk szétosztanunk Európa „no go” zónáiba. Talán az első hét után megértenék – ha túlélnék –, hogy miről beszélünk, mi, a kvóták ellenzői és a musz­lim népvándorlás azonnali megállítását szorgalmazók.