Ellenzéki pankráció

Szívmelengető belharcok zajlanak a bukott ellenzék soraiban. Az áprilisi parlamenti választáson csúfosan felsült Orbán-fóbiás népfront szemlátomást semmit nem értett meg, és semmit nem tanult saját kudarcából, pártjaiban bosszúállás, leszámolás folyik, miközben következetesen képtelenek kitolatni a zsákutcából.

Lassan közhellyé érik a megállapítás, mely szerint a zseniális Monty Python társulat tagjai soha nem tudtak olyan abszurd poénokat kitalálni, mint amilyeneket a honi ellenzék komoly arccal felvonultat. Politológiai szempontból és úgy általában a józan ész figyelembevételével meghökkentő ez az önsorsrontó impotencia, de mivel ezúttal nem tudományosan közelítünk a témához, van okunk derülni.

Még Gyurcsány DK-ja tűnik a leg­sta­bi­labbnak, a monomániás Orbán-gyűlöletre és az elszánt magyarellenességre épülő szekta mentes a belharcoktól, sőt az áprilisi választás egyetlen sikeres ellenzéki szereplőjének tekintheti magát, hiszen sajnálatos módon saját jogon becsúszott az Országgyűlésbe. Ismerve őket azért bizakodhatunk, hogy előbb-utóbb elkezdődik egymás hátba szúrása.

A Mégsem Lehet Más A Politika háza táján ellenben (állítólag) nyílt színi pofozkodásig fajultak az események, midőn Sallai Róbert Benedek, a zöldből meghatározhatatlan színűvé változott párt szűrös fenegyereke nekirontott Hadházy Ákos extárselnöknek. Ennek nyomán Sallait első fokon kizárták az LMP-ből, de a párt korrupciókergetője sem úszta meg, fegyelmi eljárás indult ellene, amiért testületi felhatalmazás nélkül tárgyalt más pártokkal az áprilisi választás előtti visszalépésekről. Az LMP fegyelmi bizottsága két évre eltiltotta bárminemű párttisztségtől Hadházyt, aki erre kommunista szellemiségűnek nevezte a döntést.

A párttól ráadásul mintegy tízmillió forintot követel elmaradt járandóság címén korábbi izraeli kampánytanácsadója, a magyar közéletben a gyűlöletpropagandát meghonosító Ron Werber, aki szerint az LMP vezetői elszabotálták a választási korteshadjáratot. Az egykor globalizáció­kritikus, baloldali zöld pártként indult formáció mindezek nyomán jól láthatóan beleragadt az öt százalék körüli tartományba, és ha így mennek tovább a dolgok, 2022-ben könnyen múlt idővé válhat az LMP, amelyből – és ez jelképértékű – néhány héttel ezelőtt formálisan is kilépett alapítója, egyetlen hiteles politikusa, Schiffer András.

A szocialisták bomlása valójában már 2010-ben elkezdődött, amikor Gyurcsány Ferenc megszervezte, majd kiszakította a pártból a Demokratikus Koalíciót. Az elmúlt nyolc évben folyamatosan durrantak a poénbombák. Szanyi Tibor szorgosan üzent haza Brüsszelből Marosán György stílusában – legutóbb meglepő pontossággal pártját működésképtelen kuplerájnak, magát és elvtársait pedig nevezett műintézményt rosszul működtető kurváknak titulálta –, a nagy dérrel-dúrral beharangozott miniszterelnök-jelölt, Botka László a választás előtt bukott orra, végül egy mérhetetlen népszerűségű Párbeszéd nevezetű balliberális pártocska elnökét importálták listavezető kormányfőaspiránsnak, nyíltan bevallva ezzel, hogy képtelenek alkalmasnak tűnő embert lelni saját soraikban.

A szegfűs viccpártban minap Molnár Gyula pártelnök ellen indult fegyelmi eljárás, miután kiderült, hogy a választás előtt titokban megállapodott a szerencsésen kimúlt SZDSZ utódpártocskájával, az elnyűhetetlen Fodor Gábor vezette Liberálisokkal arról, hogy bár a kínos asztaltársaság nem szerepel a választási plakátokon, Bősz Anett személyében befutó helyre kerül egy emberük az MSZP és a Karácsony-pártocska közös listáján, és a választási szereplés után járó költségvetési támogatásból majd ők is kapnak szépen.

A visszaosztás azonban elmaradt, egyes hírek szerint Fodor bosszúból bősztelenítette az icike-picike Párbeszéd-frakciót, amelynek mesterséges létrejöttéhez egyébként – importpolitikus visszajár – a szocialista Burány Sándor átülése is kellett.

Bősz kiléptetése nyomán a törpefrakció rövid időre elhalálozott, ámde a népfrontos támogatással „függetlenként” mandátumot szerző Mellár Tamás megmentette Karácsonyék szűkkörű társaságát az elmúlástól, miután a beteljesületlen közgazdasági riogatásaival rég hiteltelenné vált közgazdász nagy lendülettel belépett az MSZP hátán koloncként parlamentbe jutott frakcióba, amely így hozzájut a jóféle költségvetési forintokhoz. És nagyjából ez az egyetlen, ami célként nevezettek szeme előtt lebeg, világnézetük, politikai identitásuk, pláne komolyan vehető mondandójuk ugyanis nincs.

A magát a választási kampányban nagy mellénnyel jó előre győztesnek hirdető Jobbik csúfosan elhasalt áprilisban. A nemzeti oldalról a balliberális térfélre dezertált pártban, amelynek lelkét bukott elnöke, Vona Gábor saját bevallása szerint elvette, felszínre törtek a nyilvánvaló ellentétek, a májusi tisztújításon csak kevéssel alulmaradó volt alelnök, Toroczkai László platformot hozott létre, aminek nyomán fegyelmi eljárás indult ellene. Aligha kétséges, hogy a belharcnak a radikálisnak tekintett emblematikus arcok, így az ásotthalmi polgármester kizárása lesz a vége, ám a kibékíthetetlen belső ellentétek továbbra is megmaradnak. Ráadásul a párt csekély 660 millió forinttal tartozik az Állami Számvevőszéknek, Simicska Lajos pedig aligha tart ki az ő szempontjából bukott projekt mellett.

A belső feszültség előbb-utóbb szétrobbantja a Jobbikot, annál inkább, mert az egykori nemzeti párt nem csupán együtt masírozik az utcán a bukott balliberális pártokkal, és többek között a szemkilövető Gyurcsánnyal, hanem szemérmetlen nyíltsággal együtt is működik velük. A józsefvárosi időközi polgármester-választáson például nem indítanak jelöltet, állításuk szerint anyagi okokból, ami azért érdekes, mert amikor még nem volt költségvetési támogatásuk, gond nélkül állhattak a rajtvonalhoz például a 2009-es ferencvárosi időközi választáson…

E lépéssel a Jobbik közvetve a balliberálisok egykori SZDSZ-es „független” jelöltjét támogatja, vagyis folytatódik a Márki-Zay-modell. Miskolcon ugyancsak közös jelölttel vág neki egy ottani önkormányzati időközi választásnak a Jobbik, az MSZP és a DK szivárványkoalíciója. A helyzet elfajulását jelzi, hogy a Jobbik parlamenti frakciója kizárta soraiból Dúró Dórát, aki Toroczkai László elnökhelyettes-jelöltjeként indult a tisztújításon. Máma már nem hasad tovább? Dehogynem.

Lapszám: