Életcél

A magyar kormány új, magyar gyermekek megszületését támogatja, miközben a világban éppen elegendő gyermek van, csak rossz helyen laknak. Ezért felvilágosult és az emberi természetet jól ismerő okos emberek azt javasolják, hogy saját gyerek helyett inkább távoli vidékek idegen csemetéit fogadjuk be. A magyar modell szembemegy a gazdasági racionalitással, sőt általában a praktikus szemlélettel. Megfigyeltük például, hogy a szülők elmennek az alsó tagozatosokért az iskolába. Gyakori helyzet, hogy az ebédeléssel és öltözködéssel már végzett tanulók az udvaron vagy a portán várakoznak saját anyukájukra, miközben apák és anyák álldogálnak türelmetlenül és hosszasan, mert saját csemetéjük még nem jött le. Ilyenkor a legegyszerűbb volna, ha minden szülő megragadná az első, keze ügyébe kerülő kölköt, azt vinné haza, hiszen másnap úgyis visszahozza. Sem a diáknak, sem a felnőttnek nem kellene várakoznia.

Fotó: shutterstock.com

Képzeljük el, milyen távlatokat nyújt a saját utódokkal való bajlódás helyett a migránsok befogadása. A dolgos ember ezentúl reggel felkel, munkába megy, gürcöl, túlórát vállal, hogy házat építhessen, bútorokat vásárolhasson, nyaralót vehessen és szőlőt telepítsen. Abból a tudatból nyeri életkedvét, hogy mindezt majd egyszer (a nagymama porcelánjával, az ősökről készült portrékkal és a magyar költők és írók megannyi kötetéből álló gyűjteményével együtt) marokkói migránsokra hagyhassa. Nincs is nagyobb hajtóerő annál, mint hogy életünk verejtékből, tudásból és szorgalomból összegyűjtött kincseiből nigériai mohamedánok gyarapodhassanak.

– Valóban – erősítette meg kérdésünkre a svéd külügyminiszter –, az emberi természet már csak ilyen. Megfigyeltük, hogy a boldogság legmagasabb elérhető foka, ha életünk munkájának gyümölcsét vadidegenek aratják el. Bízunk benne, hogy ez a szemlélet tovább növeli Európa gazdagságát, fejlődését, jólétét. Sajnálhatják a magyarok, hogy ebből ki fognak maradni. Nem szeretnék a helyükben lenni… 

Lapszám: