Egység

Gyurcsány Ferenc interjút adott a Jobbszélnek. A konyhájában látta vendégül stábomat, mert a nappalit tizenhét afgán migráns foglalta el.

– Korábban lakott az Avason helybélieknél, később a menekültek közé keveredve próbált bejutni Magyarországra, jelenleg is bevándorlókat fogad. Mi ennek az oka?

– A lelkemet átható szeretet. Gyűlölöm a gyűlöletet, ezért is folytatok éhségsztrájkot, amit csak a bérmálkozások alkalmával függesztek fel – kezdte, és beleharapott a szalámis zsömléjébe. – Meg aztán, de ezt ne írja meg, ha maga is az anyósával élne együtt, megragadna minden alkalmat hasonló akciókra. Én mindig következetes voltam, sem anyámat nem támogattam a vagyonomból – alig bírta kiköhögni a gázszámláját, de nálunk nincs kivételezés –, öregecskedő nejeimet is lecseréltem. Piroska mamát nehezen viselem, de amióta együtt lakom az afgán családdal, azóta az anyósomat is kicsit másképp látom. Azért ne higgye, hogy nem ragaszkodom következetesen az elveimhez.

– Ez fel sem merült bennem. Hiszen imponáló határozottsággal emelte fel a szavát pártjával együtt, amikor felmerült, hogy a katonaság fegyvert használjon a határt ostromló migránsokkal szemben. Ön soha nem fogna fegyvert idegen betolakodókra.

– Nem, én csak a fideszes tüntetőkre lövetek.

– Nagy támogatója a migrációnak, külföldiek letelepedésének. Akár az állampolgárságot is szívesen osztogatná.

– Természetesen, mi támogatjuk a bevándorlást, kizárólag a határon túli magyarokkal szemben vannak ellenérzéseink, de ezt, úgy vélem, felesleges bizonygatnom.

– Ön nagy ellensége az előítéleteknek, hogy valakit származása, vallása miatt címkézzenek. A szaúdi focistákat ennek szellemében minősítette terroristának, pusztán azért, mert arabok?

– Ezek csak kekeckedések. Én minden tevékenységemet a nemzeti egységnek rendeltem alá, e szerint élek és dolgozom.

Ezúttal egyet kellett vele értenem. Kevesen tettek annyit a nemzeti egységért, mint ő: a megítélésében szinte tökéletes egység jött létre.