Csónak

Modern korunk a jogok hisztérikus követeléséről szól, s a jelenség tanulmányozása közben megfigyeltem valamit, amit nem értek. Nem, ez így nem teljesen igaz. A dolgot magát értem, de igazából azt nem értem, hogy maguk az érintettek ezt miért tűrik. Elmondom, mire is gondolok.

A nőket mindig, mindenhol egy „csomagba” teszik a drogossal meg a homokossal. A devianciához párosítják. „Védjük meg a nők és a bevándorlók jogait!” „Egyenlőséget a nőknek, a transzneműeknek és a kábítószereseknek!”

Miért?

Ha nő lennék, kikérném magamnak, hogy odarakjanak a magába injekciós tűt szurkáló, biszexuális illegális határátlépő mellé. Ez sértés! A magyar lányok és asszonyok nevében – remélem, a honleányok hímzőegylete felruház a joggal, hogy nevükben óvást emeljek – visszautasítom ezt!

Bár elítélem a „laza” és modern beszédmódot, de ha kampány lenne, valahogy így fogalmaznék: „Csajok! Jó nektek, hogy egy csónakban eveztek ezekkel?” (Azt a szót, hogy „ezekkel”, nagy betűkkel írnám, s jól aláhúznám.) Hagyjátok ott őket, s gyertek ide hozzánk! Hozzánk, férfiakhoz, fiúkhoz, apákhoz, mert mi vagyunk a hasznos társadalom, és ők a teher, a lógós, segélyből élő, közösségnek hasznot nem hajtó tolerálandó nyűgök. (Tolerálni, vagyis elviselni a lúdtalpat és a kopaszodást szokás, meg azt, hogy a szomszéd kutyája mindig reggel hatkor zajong, de amúgy marha idegesítő.)

Itt a helyetek! Mert ti nők hasznosak vagytok, fontosak, nélkülözhetetlenek, s nem holmi aberrációk, viszkető bőrbetegségek, nemi devianciák és elmebeteg művészi irányzatok, amiket a társadalom – mert most épp humanista korszakát éli – jóindulatúan megtűr, de semmi haszna belőle senkinek.

Nem, ti nélkülözhetetlenek vagytok. Értékesek. Ugorjatok ki hát abból a csónakból, amiben ezek vannak, s másszatok át hozzánk.

Sőt kérjétek ki magatoknak, hogy velük egy csónakba, egy csomagba tettek. Plakátterv: teniszező fiatal lány bájos arccal mosolyog, mellette egy drogos, transznemű néger. A felirat szövege: „Ők nem barátok!”