Két héttel ezelőtti írásomban már merengtem ezen a transznemű szépségverseny dolgon, de – elnézést – nem megy ki a fejemből. Aki netán nem olvasta azt a Korszellemet, annak összefoglalom: a spanyol Angela Ponce az első transznemű, aki részt vehet a Miss Universe szépségversenyen. Tehát egy olyan nő, aki nem nő. Érdekelne, hogy vajon kutyaszépségversenyen vehetnek-e részt tyúkok? Esetleg aranyhalak? Ja, hogy ott röhögne mindenki? Jó, tudom, mi nem vagyunk állatok. Pedig jó lenne, ha az emberiség végre megértené, biológiai értelemben az ember emlősállat, és ugyanaz vonatkozik rá, mint a páviánra meg a komondorra. És ami ott nem működik, az az ember esetében is bukásra van ítélve.

Fotó: MTI

„Nagy álmom volt, hogy az országomat képviselhessem az egész világ előtt” – nyilatkozta ez az Angela. „Szeretnék a szóvivője lenni az elfogadásnak, a tiszteletnek és a sokszínűségnek, nemcsak az LGBTQ+ közösségen belül, hanem az egész világon” – idézi szavait az Express.

Miért van az, hogy az ilyen degeneráltakat semmi nem érdekli a saját kis nyomorult ügyükön kívül? A környezetvédelem már túl reakciós?

Miért nem mondja ezt? Én az alternatív gyógyszeriparról szeretnék beszélni, az alternatív energiahordozókról, a divatiparról, a konzumkultúráról, a tengerek szennyezéséről, az üvegházhatásról. De még a családon belüli erőszak is értelmesebb téma. Tudjuk, hogy ez mocskos uszítás, és általában a férfiak elleni büntetőszázadok felállítása a cél, de legalább valami. Közügy. Jó, az ilyen homárnak nincs családja. De a saját nyomorán kívül semmi nem érdekli?

Ott volt a szakállas nő. Miről beszélt? Nem azt mondta, hogy a popzene, a művészet, az önkifejezés, a hazája, Bécs, vagy bármi. „Az elnyomott melegek helyzete.”

Én a napokban aláírtam egy petíciót a magyar kultúra helyzetével kapcsolatban, és ha megkérdeztek volna, hogy miért, akkor beszéltem volna az irodalomról, a kultúráról, a nemzetről, bármiről, de nem magamról. Ha magam is szóba hozom, legfeljebb harmadik témakörnél, valahol hátul.