Budapest, a szívügy

Bándy Péter

A rendszerváltozást követő két évtizedben furcsa hely volt Budapest. Hiába nem teljesültek a balliberális kampányígéretek, hiába maradtak el vagy csúsztak hosszú esztendőkig kulcsfontosságú beruházások, mégis úgy tűnt, az itt élők nagyobb része talán soha nem fordul el az MSZP-től és az SZDSZ-től. Itt választásról választásra meg tudták szerezni a képviselői helyek többségét, Demszky Gábor pedig elégtelen teljesítménnyel is húsz éven át megőrizhette a presztízst (is) jelentő főpolgármesteri széket.

Mindez azt is eredményezte, hogy a „Budapesten kívüli Magyarországon” egyre többen kezdtek el haragudni a fővárosra. Azt látták ugyanis, hogy mindig Pest volt a középpontban, miközben nekik, vidékieknek is voltak problémáik, amikről alig esett szó, a pestiek mégis mindig panaszkodtak, aztán mégis újra és újra megválasztották az MSZP-seket és SZDSZ-eseket.

Az Orbán-kormányra és a Tarlós István vezette fővárosra tehát 2010 után minden szempontból rendkívül nehéz feladat várt. Ezek közül a tűzoltás – mint az adósságcsapdából való kiszabadítás, vagy például a négyes metró befejezése –, majd az építkezés megkezdése (Kossuth tér, Várkert Bazár, Ludovika…) volt talán a könnyebb. Ami ennél nehezebb, az a közgondolkodás átformálása. Hogy a magyarok többsége ne pénznyelőként, hanem a nemzet fővárosaként tekintsen Budapestre, aminek a fejlődése nem csupán a budapestiek érdeke, hanem mindenkié. Minden magyaré, hiszen a sikeres Budapest az ország fejlődésének is a záloga.

Ebből a szempontból is fontos volt Fürjes Balázs megnyitóbeszéde a 168 Óra múlt csütörtöki Budapest-konferenciáján. Egyrészt azért, mert a Miniszterelnökség most kinevezett államtitkára – aki az elmúlt években is számos beruházást felügyelt – egy vállaltan baloldali-liberális lap meghívását fogadta el, ezzel is jelezve, hogy a kormány pártok felett álló, nemzeti ügyként tekint Budapestre. Másrészt pedig azért, mert előadásában világossá tette a kabinet motivációit és céljait.

Kell egy szív az országnak” – utalt Széchenyi István gondolatára, hozzátéve, Budapest azóta is „a polgári Magyarország szívügye”. Leszögezte, „sikeres és zakatoló” Budapest nélkül nincs sikeres és erős Magyarország – Budapest nemzeti erőforrás és lehetőség. Ráadásul az egyetlen magyar világváros, „az egyetlen globális magyar brand”. Mindezekből következik, hogy a magyar állam és a magyar kormány mindig felelős volt és felelős lesz Budapestért, és mindig támogatnia kell a fővárost.

Budapest nagy siker küszöbén áll, nagy lehetőségek állnak előttünk. A XXI. század következő évtizedeiben a város valaha volt legsikeresebb korszaka jöhet. 2030-ra Budapest lehet a legjobb, de legalábbis az egyik legjobb nagyváros Európában. 2030-ra Budapesten lehet a legjobb élni, itt lehet a legjobb életminőség az unióban. A siker külső és belső, anyagi és szellemi feltételei fennállnak” – fogalmazott.

Bár az elmúlt hetekben, mióta kiderült, hogy a kormányban lesz egy Budapestért felelős államtitkár, az ellenzéki média megpróbált éket verni a kabinet és a főváros közé, mondván, Tarlós Istvánt „gyakorlatilag leváltották”, jogköreit elvették, ám az államtitkár leszögezte, minderről szó sincs. A valóság az, hogy az elmúlt években bevált munkamegosztást szeretnék még profibbá, tervszerűbbé tenni.

A recept ugyanis működik: Tarlós István cseppet sem hálás feladata volt, hogy a Demszky-korszak után rendet tegyen a városházán, a „budapestiek otthona” minőségben működtesse, építse és fejlessze a várost. A kormány pedig levezényelte – a főpolgármesterrel egyeztetve – a Budapest határain túlmutató jelentőségű nagyberuházásokat, a közszolgálati egyetem campusának felépítésétől kezdve a Duna Aréna kivitelezéséig. És így lesz ez ezután is: közösen vizsgálják felül és aktualizálják a 2020–2030-ra szóló stratégiai városfejlesztési tervet, majd ennek szellemében hajtja végre ki-ki a saját feladatát.

De nem csupán Tarlós István véleményére kíváncsiak: mint Fürjes Balázs elmondta, a „Találjuk ki együtt Budapestet” mottó jegyében ősszel Budapest-párbeszéd indul, amelynek során számítanak minden olyan szakemberre, közösségekre, szervezetre, akik hajlandóak részt venni ebben a közös munkában. A legfontosabb témák között említette a budapesti és agglomerációs közlekedés fejlesztését, a családbarát Budapest kialakítását, Budapest és a Duna kapcsolatát, Budapest egyetemvárosi szerepének erősítését, a közterek és közparkok fejlesztését, valamint az árvízvédelemmel kapcsolatban szükséges teendőket.

Most minden okunk megvan az optimizmusra. Az ország gazdaságilag stabil, a kormány és a főváros vezetése egységes és eltökélt. Amennyiben eredményes lesz a párbeszéd és a stratégiaalkotás, és Budapest egyre többek számára lesz „szívügy”, akkor a tizenötmilliós nemzet fővárosa valóban olyan sikerek előtt áll, amelyekhez hasonlóra nem volt példa az elmúlt legalább egy évszázadban.

Lapszám: