Ha a CEU körüli hisztéria valóban az egyetemről szólna, valószínűleg több szó esne a kiindulópontról. Nevezetesen arról, hogy amikor 2016-ban – az öt évvel korábban életbe lépett jogszabály értelmében – az Oktatási Hivatal átvilágította a hazánkban működő külföldi felsőoktatási intézményeket, mindössze egyetlenegyet talált, „amellyel kapcsolatban nem merült fel anomália”. Huszonnyolcból. A huszonhét problémás intézmény közül persze voltak olyanok, amelyek csak apróbb adminisztrációs hibákat követtek el, s jó néhány olyan egyetem/főiskola van, amelyen színvonalas képzés folyik. Azonban a huszonnyolcból huszonhetes arány világosan jelzi: szükség van a korábbiaknál nagyobb szigorra.

Ám a mostani tiltakozásoknak – leszámítva néhány naiv, a Közép-európai Egyetemen folyó „tudományos munkát” féltő ember aggodalmaskodását – valójában semmi közük a szakmához, a tanszabadsághoz. Ha ugyanis erről szólna a vita, akkor nem lenne szükség tüntetésekre, nyílt levelekre és hangzatos nyilatkozatokra. A kormány ugyanis nem akar erőnek erejével bezáratni egyetlen felsőoktatási intézményt sem, csupán az eddigi, rendezetlen állapotokat szeretné felszámolni – amely rendezetlenségnek egyébként éppen a CEU volt a legnagyobb nyertese.

De hogy akkor minek is vagyunk tanúi ezekben a napokban, annak kapcsán érdemes idézni Miloš Zeman cseh államfő válaszát arra a kérdésre: mit mondana a CEU Prágába költöztetését felvető Andrej Babiš kormányfőhelyettesnek.

„Elmondanám neki, hogy George Soros nevéhez valóban egész sor, minimum furcsa tevékenység fűződik, illetve azt, hogy a Majdanok helyett a demokratikus választásokat és a kormányok demokratikus cseréjét részesítem előnyben. (…) Nem zárható ki, hogy ez (az egyetem) egyfajta agytrösztként működik az ilyen típusú tevékenységek megszervezésében” – fogalmazott a hét végén megjelent interjújában Zeman a Parlamentní Listy nevű hírportálnak.

Ez a lényeg. A Soros-hálózat pillanatnyilag legfontosabb ügye a migránsok Európába áramlásának elősegítése, és a bevándorlás elfogadtatása a társadalmakkal. Magyarországon (és a visegrádi országokban) azonban rendkívül kemény ellenállásba ütköztek, ami jelentősen megnehezíti álmuk megvalósulását. Nagy érvágás lehet számukra az is, ha az általuk támogatott nem kormányzati szervezetek, amelyek eddig gondosan építgették a civilség és a függetlenség hamis képét, kénytelenek lesznek nyíltan vállalni hálózati kötődésüket. Erre jön rá a CEU ügye: a Soros-egyetem, ahol a tudományos munka leginkább csak álca volt az ideológiai képzés leplezésére, elveszti azt a lehetőséget, hogy a törvények felett álljon. Ami pedig számukra a legszomorúbb: a közvélemény-kutatások alapján esély sincs arra, hogy normális körülmények között leváltsák az Orbán-kormányt. Ezért aztán jönnek a szokásos Soros-módszerek: a közhangulat hiszterizálása, a provokáció, a fokozódó nemzetközi nyomás, hátha a következő egy évben mégis sikerül meggyengíteni a kabinetet.

S mivel ez a szándék összetalálkozik például a Jobbik mögé immár nyíltan beálló Simicska család szándékaival, nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy kimondjuk: a mostani bemelegítés után ősztől minden eddiginél mocskosabb kampányra számíthatunk. Épp ezért nem árt, ha a békés többség is felkészül arra, hogy előbb-utóbb – például egy Békemenet formájában – vissza kell foglalnia az utcát és meg kell mutatnia erejét.