Minden mindennel összefügg. Az olimpia például nemcsak az esemény sportértékéről szól, nemcsak arról, hogy érmet akasztanak a legjobbak nyakába, ugyanilyen fontos a gazdasági háttér is. Bárki, bármit mond, egy-egy olimpia után kellemes gondokkal küzdenek a szervezők: azon egyszerű oknál fogva, hogy ami már megvan, az több, mint ami nincs meg. Budapest talán azért nem rendezhetett eddig olimpiát, mert vetélytársaihoz képest versenyhátrányt jelentett a stadionok, utak, az infrastruktúra helyenkénti hiánya. Néhány héttel ezelőtt úgy tűnhetett, ezzel a fogyatékossággal együtt is lehet esélyünk – egészen addig, amíg a Momentum ifjútörökjei le nem mészárolták az álmokat.

Aztán fordult a kocka.

Először Fürjes Balázs nyilatkozta, hogy bár egyelőre nem rendeznek olimpiát Budapesten, az elmaradt fejlesztések egy részét mégis megvalósítják. A Budapest 2024 olimpiai projekt vezetője elmondta, bár a hét év múlva esedékes játékokra vonatkozó pályázatot visszavonták, a kormány megerősítette, hogy minden tervezett versenyhelyszín elkészül. Amit pedig ezután mondott, attól minden valamirevaló momentumos arcán mint félelem sápadt el a harag. Fürjes Balázs ugyanis arról beszélt, hogy a 2024-es pályázat érvényes lehet 2028-ra vagy 2032-re, vagyis Budapest mindenképpen pályázik.

Mert Budapest nem adja fel. Azóta Hollik István KDNP-s országgyűlési képviselő részleteket is elárult. A fejlesztések egytől egyig olyanok, amelyekre Magyarországnak egyébként is szüksége van, hangoztatta, a többi között a Puskás Ferenc Stadion rekonstrukcióját, a 3-as metró felújítását és a csepeli híd megépítését említve. A tervezett beruházások között szerepel a Duna-partra megálmodott Olimpiai Stadion, amelyben a hazai atlétikai szövetség javaslatára 2023-ban világbajnokságot rendeznének. Nem beszélve a küszöbön álló vizes világbajnokságról, amelyet a liberálisok máris temetnek, de mi nagy tétben fogadunk arra, hogy minden időben elkészül és a rendezvény sikeres lesz.

Annak, hogy a fejlesztések gőzerővel zajlanak és a magyar kormány újra nekirugaszkodik majd az olimpiának, komoly nemzetgazdasági üzenete is van. Közhely, hogy a baloldali kormányok rombolnak, a jobboldaliak pedig építkeznek, de mit tegyünk, ez az igazság. A zseniális Margaret Thatcher már régen megmondta: a szocialistákkal az a baj, hogy előbb-utóbb kifogynak a mások pénzéből. A magyarországi szocialisták ezen belül a legeslegrosszabb fajtát testesítik meg, mert ha egy kis zsebpénz akad, azonnal elosztogatják, aztán amikor üres a zseb és elbukták a választást, a felelősséget rátolják a soron következő jobboldali kormányra. Ezzel szemben a jobboldali Fidesz-kormány Millenárist, Nemzeti Színházat, Művészetek Palotáját, Papp László Arénát és Terror Házát avat, rendbe hozza Budapest közterületeit, és országszerte stadionokat, sportcsarnokokat, közösségi tereket épít. Mert a világ így működik. Van romboló és van teremtő akarat. Egészen mókás persze, hogy éppen azok mantrázzák a korrupció vádját, akik az utolsó szögig elloptak mindent (lásd OLAF-jelentés), és akik az országra, annak népére, lakóira soha nem gondolnak, csak a saját hálózatukat táplálják, amikor hatalmon vannak.

Az olimpiai pályázatba életet lehelni azért is érdemes, mert fogalmunk sincs, hogyan fest majd tíz-tizenöt év múlva a világ. Minden gazdaságfejlesztési beruházás: belépőjegy a jövőbe. Globális verseny zajlik, amelyből Budapest sokáig kimaradt, de hagyományai, építészeti öröksége, fekvése, adottságai miatt eleve az élvonalban a helye. Aki ismerős Európában, pontosan tudja, hogy hasonló történelmű, lélekszámú népek fővárosai fasorban sincsenek Budapesttel – és ebben a kijelentésben semmi elfogultság nincs. Ha a világ szereti, márpedig szereti a Fidesz-korszakban első számú turisztikai célponttá vált magyar fővárost, akkor talán mi is megszerethetjük. Hiszen az erőtől duzzadó, szépen felújított, vadonatúj létesítményektől hemzsegő Budapesten – a momentumosokon kívül – mindenki jól érezné magát. És nemcsak a majdani olimpia résztvevői, vendégei, de maguk a budapestiek és a vidéki magyarság tömegei is.

Ha már itt tartunk: a vidék sem marad le semmiben. Kormánykörökben nem csinálnak titkot abból, hogy ha a következő választást a Fidesz nyeri, történelmi léptékű vidékfejlesztésbe kezdenek. Sorra felújítják a közösségi élet fórumait (agyhalottak figyelmébe ajánljuk, hogy a futballstadionok is azok), a történelmi városközpontokat, lesz pénz a lakótelepek felújítására, a kórházakra, iskolákra is. Ahogyan eddig is. Hogy a baloldali sajtóban mást olvasunk, ne szegje kedvünk: ahogyan a gilisztától is hiába várjuk, hogy repüljön, tőlük se kívánjunk lehetetlent, vagyis elismerő szavakat a kormány erőfeszítései láttán. Szerencsére, a virtuális valóságon kívül is van élet, és abban a való világban egész jól állnak a dolgok.